A brémai főiskolát is látogató lelkipásztorok, kik településünkön szolgáltak az 1800-as években

2014. Június 15.

A 17. és 18. században a peregrinátusra külföldre menő diák nem csak egy főiskolát, akadémiát, egyetemet látogatott meg, s iratkozott be, hanem kettőt vagy hármat is. A brémai Főiskolát megjárt 74 magyar diák közül kettőt találtunk, akiknek sorsa, lelkészi tevékenysége településünkhöz is kapcsolódik. Kovács Rozália helytörténész írása.

"Az Úrasztalára ajándékozott sima fehér sűrű patyolat s arany csipkébe szegett nagy kendő"

"Az Úrasztalára ajándékozott sima fehér sűrű patyolat s arany csipkébe szegett nagy kendő"

A 17. és 18. században a peregrinátusra külföldre menő diák nem csak egy főiskolát, akadémiát, egyetemet látogatott meg, s iratkozott be, hanem kettőt vagy hármat is. Legtöbben megjárták Frankfurt, Utrecht, Leiden vagy Franeken egyetemeit is.

A magyar református kollégiumok diákjai (Debrecen, Sárospatak) peregrinációjuk során eljutottak a négy (teológiai, jogi, orvosi és filozófiai) fakultással rendelkező „Collegium illustre”-nek nevezett brémai főiskolába.

Brémának 1528-tól volt latin iskolája, ahol 1584-ben csatlakozik ehhez egy „classis publica”, melyben a tudományokat már az egyetemi szinten tanítják. Az iskola jóhíre, a kedvezmények sok református diákot vonzottak a 17. század folyamán. Külföldről is szívesen jönnek tanulni a cseh és magyar diákok. A brémai diákok száma ebben az időben 7685. Legtöbb diákja a teológiai fakultásnak volt. Az első magyar diákok 1618-ban iratkoztak be, az utolsók 1750-ben. A 134 év alatt 74 magyar diák tanult ott.

Czegle Imre a brémai főiskola magyar diákjairól írt művében ezt a 74 diákot név szerint sorolja fel.

A brémai Főiskolát megjárt 74 magyar diák közül kettőt találtunk, akiknek sorsa, lelkészi tevékenysége településünkhöz is kapcsolódik (csatolt képünkön egy oldal az extractusból a nevekkel).

Putnoki Kovács János 1738-1758 között volt lelkész itt, utána pedig Földesi István következett, aki 1758-1769 között szolgált településünkön.

Bakóczy András az 1891-ben írott „Extractus protocolli venerabilis tractus Érmellyékiensis" munkájában (20. lap) írja le Nagy Nog Mihály lelkészeit kronológiai sorrendben. Idézem:

„1738-tól Putnoki Kovács János, melyet tudni lehet az Úrasztalára általa ajándékozott sima fehér sűrű patyolat s arany csipkébe szegett nagy kendőre varrott írásból, mely szóról szóra így van: 'A Mihályfalvai Sz. Ekklésiának Predikátora, Putnoki Kovács János ajjándékozta ezen keszkenőt 1744 dik esztendőben'. Ez itt volt 1758 ig.”

A keszkenő (fenti képünkön): 1,40 x 1,40, anyaga sima fehér sűrű patyolat, arany csipkével szegett nagy kendő, úrasztali terítő, üveg alatt őrizve.

"1758-tól Földesi István, mintegy 14 esztendeig volt predikátor. – Itt volt 1769 ig.”

Ezt a két nevet Dr. Barcsa János is megerősíti A Tiszántúli ev. református egyházkerület történelme munkájában, ahol az érmihályfalvi lelkipásztorokat sorolja fel. (238. old.)

Czegle Imre: A brémai főiskola magyar diákjai (1618-1750) összeállításában a 46. szám alatt említi Putnoki Kovács Jánost: "1728 január 1 és január 9 között Joh/anne/s Pucnoki Debr/ecino/ Hungarus. Putnoki Kovács János debreceni diák, subscribal (aláír) 1719 dec. 18-án. Brémából Franekerbe megy 1728 augusztus 5, majd Utrechtbe 1732 (sine dato), hol ezt írják neve után „Minister Evang. Jesu,-M.”, e megjegyzés szerint felszentelt lelkész s orvostudományt hallgat. Brémában disputaciót (értekezést) ír s azt megvédelmezi. Címe : Disputatio theologica J.De Spiritu Sancto …Bremae 1728. Preregrinatioja (külföldre utazása) előtt vásárhelyi rektorként említik. Hazatérése után érmihályfalvi lelkész lett. 1738-1758 között.”

A 65. szám alatt Földesi István debreceni diák neve áll: 

"1735 január 13 és április 16 között Steph(anus) Földessi Debreczino Ungar(us). Subscribal 1720 december 23. Külföldi útja előtt Püspökladányban rektor 1730-ban. Külföldön tanul még: Franeker 1733 , Utrecht 1734 (sine dato), ahol orvostudományt hallgat. Hazatérése után Diószegen pap, (1737-1756 években a Tószer utcai parókián, majd Érmihályfalván 1758-1769 között.

 (Képünkön Földessi Stephanus adatai.)










További cikkek

Sághy Lajos és családja

Hazánkért, ezért a földért – Két „Családi Emléklap” rövid ismertetése

2014. Június 29.

Száz éve, 1914. június 28-án dördültek el Szarajevóban azok a pisztolylövések, melyek nyomán kirobbant az első világháború. Az évforduló kapcsán Kovács Rozália helytörténész két olyan érmihályfalvit mutat be, kik a 39. gyalogezredben szolgáltak „a nagy háborúban”, miközben városunk megbecsült lakosai voltak.

A 2010-ben, a múzeum udvarán tartott bemutatón készült fotó

Elhunyt Fazekas Károly székkötő

2014. Július 9.

Az elmúlt hónapban hunyt el 87 éves korában Fazekas Károly, aki az érmelléki hagyományos mesterségek egyik utolsó képviselőjeként székkötéssel (is) foglalkozott. Kovács Rozália helytörténész emlékező írása.

Szemben a ma is álló gépszín (fotók: Toroczkai Károly)

Id. Torda Dániel géplakatos mester

2014. Június 2.

Az I. világháborúban hősiesen harcolt 39-es gyalogezred érmihályfalvi katonáinak egyike volt id. Torda Dániel gyalogos. Az egykori ipartestület elismert tagjára Kovács Rozália helytörténész emlékezik.

A levelezőlapon Nagy Zoltáné mellett ott van mások mellett Tóth Árpád és Szabó Lőrinc aláírása is

Százharminc éve született Nagy (Grósz) Zoltán költő

2014. Május 14.

Éppen 130 éve, 1884. május 15-én született városunkban Nagy (Grósz) Zoltán költő, a Nyugat első nemzedékének egyik jelentős tagja. Kovács Rozália helytörténész emlékező sorai.

 
 
Fogyasztóvédelmi problémákat kérjük jelezzék a következő címen:
http://www.protectia-consumatorilor.ro
Minden jog fenntartva ©
Érmihályfalva város önkormányzata
2012 - 2015
Hosted by: