A XX. század  világégései, a két világháború  minden családot érintett valahogyan. Nagyszüleink, szüleink sokat mesélhetnének ezekről az időkről. Mindezt leírni, összegyűjteni a sok adatot, a sok „élményt”, hatalmas munka, de ez a mi kötelességünk, az utódoké.

 Akikről most megemlékezünk, ők a mindennapok hősei, akik tették a dolgukat, élték a mindennapi életüket, s ha háborúba kellett menni, mentek, megjárva a háború és a fogság poklát.  Néhány kép, dokumentum őrzi emléküket, s azok a családtagok, akik még élnek.

A dokumentumokat, képeket néhai Hegedüsné született Bezzegh Etelkától kaptam.

Az após, Bezzegh Endre (András) 1896-ban született, borbély és fodrász volt, az akkori ipartestület jelentős tagja.

Az I. világháborúból maradt ránk ez a műtermi felvétel róla, ahol egy papírmasé repülőgépben van lefényképezve.

 Felesége Berecz Eszter, született 1894-ben, esküdtek 1923-ban, 3 lányuk volt: Ilona, Klára és Etelka.

Utóbbi született 1933. március 23-án, ő volt Hegedűs János felesége (balról házassági levelük).

A vő, Hegedűs János 1921-ben született, az elemi iskola elvégzése után a kovács mesterséget tanulta ki. A kovácsműhely a Forráskút utcában volt (gyermekkoromban még láttam). A lakóházzá átalakított épület ma is megvan, felesége és fiai halála  után lakatlan.                   

A munkakönyvét a járási ipartestület adta ki 1942-ben, Berecz Lajos elnök és Oláh Miklós jegyző írt alá. „A tanító mester és két szakmester nyilatkozata alapján” kitűnik, hogy  Hegedüs János kovács-segéd, a könyvecske a Járási Ipartestület Érmihályfalva körpecsétjével van hitelesítve (két legalsó képünkön: oldalak a munkakönyvből).

A II. világháború poklát ő is megjárta, orosz fogságba esett. A fogság idején  Novgorodnál a vasútépítésnél  dolgozott többek között (a katonaképen baloldalt).

Hazatérése után, s miután az ötvenes években a kisiparos engedélyeket visszavonta az állam, az Arovitban dolgozott, mint vasmunkás egészen nyugdíjazásáig.

Befejezésül idézünk a munkakönyv „Néhány tanács az életútra” fejezetéből: Teljesítsük pontosan kötelességünket. Végezzük kedvvel a ránk bízott munkát. Szabad óráinkat használjuk fel okosan. Töltsünk mennél több időt a szabad természetben. Szenteljünk időt a testedző sportoknak. Kerüljük a fülledt levegőjű helyiségeket. Használjunk fel minden kínálkozó alkalmat továbbképzésünkre.”