“Csak magunkra számíthatunk szabadságharcainkban”

“Csak magunkra számíthatunk szabadságharcainkban”
2015. October 24.
A bennünket összekötő szálakat kell megkeressük, mert csak így lehetünk értékes közösség - fogalmazott Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester Érmihályfalván, az '56-os megemlékezésen.
/vlm/Image/Show/84/
Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester az '56-os emlékműnél

Napfényes idő, nemzeti zászlót tartó fiatalok és az ’56-os emlékmű körül égő mécsesek látványa fogadta mindazokat, akik részt vettek pénteken délután Érmihályfalván az 1956-os események illetve az azt követő megtorlások romániai áldozatai, az Érmihályfalvi Csoport tagjai tiszteletére tartott emlékünnepségen. A Széchenyi téri szoborparkban összegyűlteket – a programot vezető Boros Emőke tanárnő mellett – Nyakó József polgármester köszöntötte, aki ezúttal nem mondott beszédet, erre Szólláth Tibort, Hajdúnánás polgármesterét kérte meg. A testvérváros elöljárója saját megemlékezésükről érkezett, erre is utalva megjegyezte: ’56 természetesen nem csak “Kismagyarország” ügye, mindannyian kell számíthassunk egymásra. Karinthy Frigyest idézte: “Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát”, majd hozzátette, hogy manapság is recsegnek-ropognak Európa eresztékei, mi pedig nem tehetjük meg, hogy haragban legyünk. Az összekötő szálakat kell megtalálnunk, hiszen csak úgy lehetünk értékes közösség – ennek érdekében és jegyében érkezett Érmihályfalvára, zárta beszédét Szólláth Tibor.
Az ’56-os események tekintetében emblematikus helynek nevezte Érmihályfalvát Szabó Ödön parlamenti képviselő, aki eredeti módon, egy képzeletbeli, 1900-ban született személy életén keresztül vezette le a XX. század magyar történelmét. Az illető egy fejlődést mutató korban született, majd egyik trauma a másikat követte – két világháború, közte/alatta határmódosítás(ok), kommunizmus – és még mindig csak 56 éves lehetett a forradalom idején, ami után azt is elvesztette, amije még megmaradhatott: a szabadságot, a becsületet, az önérzetet. Hol vagyunk mi e megrázkódtatásokhoz képest, méltók vagyunk-e az ő “balsorsukhoz”? A politikus a választ is megfogalmazta: csak akkor, ha együtt vívjuk meg mai harcainkat és nem egymást feljelentgetve a román hatóságoknál hozzuk a másikat olyan helyzetbe, ami az ’56-os időket idézi. Szerinte ’56 tanulsága, hogy szabadságharcainkban csak magunkra számíthatunk.
A beszédek után ünnepi műsor következett. Ennek során a Mezőgazdasági Főgimnázium diákjai szavaltak, őket a Veres László Zsolt Városi Kórus és a Csilinka Gyerekkórus közös műsora követte (közös karvezetőjük Darabont Aliz zenetanárnő). Utánuk az állandóan megújuló és most is e folyamat teljében lévő GGG Irodalmi Stúdió tagjai, a Zelk Zoltán Általános Iskola diákjai következtek (felkészítőik Boros Emőke és Baghiu Mónika tanárnők). Zenés verses műsoruk zárásaként Bródy János: Ha én rózsa volnék című dala hangzott fel, amit a kórus és a hallgatóság jórésze a fiatalokkal énekelt. A koszorúzás során összesen 24 szervezet, intézmény és párt képviselői, illetve áldozatok hozzátartozói tették koszorúikat, virágaikat az emlékmű mellett elhelyezett koszorútartóra.
(Az ’56-os eseményekre és Sass Kálmán mártír lelkipásztorra emlékezve a helyi református egyházközség pénteken és vasárnap is tart(ott) megemlékezéseket, ezekről összefoglalva számolunk be.)
(erdon.ro / Rencz Csaba)

Keresés