Érmellékiek bemutatkozó látogatása a Dunakanyarban

2012. Július 6.

Június utolsó és július első napján rendezték meg a Dunakanyarban lévő Verőce melletti Lósi-völgyben a VI.Erdélyország az én hazám elnevezésű „világtalálkozót”, melyen az Érmellék volt a meghívott, mint bemutatkozó tájegység. Érmihályfalva, és tánccsoportja révén Érsemjén volt a képviselő.

A Verőcén járt érmihályfalvi és érsemjéni delegáció (Fotó: Rencz Csaba)

A Verőcén járt érmihályfalvi és érsemjéni delegáció (Fotó: Rencz Csaba)

Bár a meteorológusok kánikulát ígértek, szombat hajnali 5 órakor borus volt az ég, amikor a Megyei Tanács támogatásának köszönhetően az érmihályfalvi küldöttség útnak indult. A polgármesteri Hivatal régi épülete előtt a Nyíló Akác néptánccsoport, az Érmellék 2009 Fotóklub, a Szépkor Nyugdíjas Egyesület, a Marcsó József Képzőművészeti Kör, a Móka szinjátszó csoport, a Bartók Béla Citerazenekar tagjai (esetenként az illető csoport néhány képviselője) gyülekezett, és az eget kémlelve azt nézegettük, nem kellett volna-e valami melegebb ruhát is csomagolni? Indulás után nem sokkal már meg is álltunk - Érsemjénben, ahol az Ezüstperje táncosai csatlakoztak hozzánk. Alig léptük át a határt, amikor már csendült az ének, és a Soroglya zenekar tagjait sem kellett noszogtatni, hogy előkerüljön a hegedű. Amikor elfáradtak a zenészek és énekesek, a busz lejátszójából szólt tovább a zene. Később már modernebb ritmusokra is váltottunk, és az is kiderült, hogy milyen hasznosak egy ilyen úton a választási kampányban osztogatott kártyapaklik. Az M3-as autópálya kisasszonyszállási megállójánál megpihenve már megállapíthattuk: az időjósoknak mégiscsak lehet hinni, jó helyen maradt a pulóver az otthoni szekrényben.

Duna, világ, találkozó

Ott vagyunk már? Ezt most nem Shrek csacsija kérdezgette, hanem egyik-másik utas, és olyan féltizenegy körül egyszer csak megjött a várt válasz: itt vagyunk már! Igaz, nem a Lósi-völgyben, hanem Verőce központjában álltunk, ahol Sütő Judit, az érmihályfalvi RMDSZ-szervezet titkárnője, és az utazás során minden gondunk-bajunk orvoslója, elindult kideríteni, merre is van az arra. Mi, többiek pedig kiözönlöttünk a csak pár lépésre volt Duna partjára. „Micsoda pofátlanság, hogy egyesek ilyen helyen laknak” - jegyezte meg valaki. „Igen, de nekik meg nincs Nyíló Akác fesztiváljuk” - bukott ki a lokálpatriotizmus válasza, még ha kicsit úgy is hangzott, mint a magyar narancs-féle lelkesedés... Később kiderült, bizony jól tettük, hogy kimentünk a partra, mert aztán már nem láttuk a Dunát, hiába voltunk a híres kanyarjában. Sőt, más nevezetességet sem nagyon láttunk, ami nekem személy szerint csalódás volt – fogalmazgatnék úgy is, hogy a vendéglátók a vendégeik programját meglehetős lazasággal szervezték, és bő teret enegedtek mindenkinek ahhoz, hogy belátása szerint töltse szabadidejét... Aztán csak megérkeztünk kanyargós úton a Lósi-völgybe, a helyszínre. Az első benyomás alapján akkor még viccnek szántam, de később helyénvalónak bizonyult a hangzatos „világtalálkozó” megnevezésre a megállapítás: azt szoktuk mondani, hogy kicsi a világ – hát ehhez mért ez a világtalálkozó is.

Érmellék-sátor

Mint kiderült, a rendezvényeknek mindig egy erdélyi régió a meghívottja, mely bemutatkozhat, tavaly a Nyárádmente volt az. Most ne hasogassuk a szőrszálat azzal, hogy az Érmellék mennyire része Erdélynek, nyílvánvaló, hogy a határon túli területekről van szó. A bemutatkozásra egy nagy sátrat kaptunk, melynek bejárata fölé egy varrottas Házi Áldás került. A benti falakat a fotóklubbosok, illetve Molnár Zoltán érmelléki vonatkozású fényképei/festményei díszítették, egy asztalra Kiss György faragványai, egy másikon Érmihályfalván megjelent, vagy a városról szóló könyvek, kiadványok kaptak helyet, egy harmadikon pedig különbőző prospektusok, ismertető kiadványok Érmihályfalváról, az érsemjéni Kazinczy-Fráter-Csiha Emlékházról, a szalacsi és a gálosptri tájházról, a Diószeg melletti Nyúzóvölgyi csatáról. Talán a negyedik asztalnak volt a legnagyobb sikere: arra egy érmihályfalvi pékség termékeit pakoltuk, melyeket szabadon lehett kóstolni. A betérők mindegyike szinte kivétel nélkül tört is a kalácsokból, péksüteményekből, kenyerekből, sokan elmondták, hogy ők bizony mihályfalvi – vagy éppen semjéni, keserűi, szalacsi – származásúak, nemelyek egy-egy tájat is felismertek a fotókról, festményekről. Adott pillanatban sokunknak ismerős arc tűnt fel: Kondor Katalin, a közismert tévés és rádiós riporter, aki nem felejtette el megemlíteni, hogy gyökerei őt magát is vidékünkhöz kötik. Mellettünk mindenféle árusok is sátrat vertek, és különféle bio-termékek mellett lehetett kapni – ahogyan az egy ilyen szellemiségű találkozóhoz illik – mindenféle címeres, sávos meg turulmadaras kisebb-nagyobb zászlót, jelvényt, kitűzőt, könyvet, karkötőt. Volt kürtőskalács, egy helyen pedig egy kovács izzadt az üllő mellett.

Üzenet(ek) haza...

Ami a programot illeti, a szervezők több helyszínre várták az érdeklődőket. A gyereksátorban mindenféle népi gyerekjátékot lehetett készíteni, a könysátorban könyvbemutatók voltak. Kis- és nagyszínpad is volt. Előbbi valójában ugyancsak egy sátor volt, melyben egyebek mellett orvosi, néprajzi, és történelmi tárgyú előadások hangzottak el, természetesen mindegyikben „előkerült” Erdély sorsa. Csakúgy, mint a kerekasztal-megbeszéléseken, ahol jobbára Magyarországon, vagy a világ más tájain élő szakértők keresték, és néha meg is adták a választ arra a kérdésre, hogy hogyan kell élni, politizálni azoknak, akik nem hagyták el Erdélyt... A nagyszínpad volt az, ami valójában színpad volt, és jó ötletnek bizonyult, hogy egy valódi, nagy cirkuszi sátort emeltek föléje. Egyrészt az óvta az alatta lévőket a napsugaraktól, másrészt, mivel oldala nem volt, járt alatta a levegő. A pódiumon volt fúvószene, jó ebédhez szólt a nóta, fellépett folk-rock- és népi együttes. A „Bemutatkozik az Érmellék” összeállításban a Móka színjátszó csoport – bár egy rájuk jobban jellemző egységes darabbal szerettek volna fellépni – a szervezők kérésére több kisebb blokkban előadható, zenés-humoros jelenettel álltak a hőségben meglehetősen szerény számú közönség elé. A Nyíló Akác küküllőmenti, szatmári és szilágysági, míg az Ezüstperje ördöngősfüzesi, vajdaszentiványi és kalotaszegi táncokat mutatott be, Tubák Annamária népdalokat énekelt. Estére már gyarapodott a publikum, és a dombok között kifejezetten kellemes hőmérséklett lett, mire színpadra lépett a Maros Művészegyüttes, utána pedig Tamás Gábor nosztalgikus-nemzeti dalaival idézte meg szép hazánkat a Dunakanyarban.

Érdeklődő rádiósok

Bizony mindenkinek jól esett, mikor este a Magyarkúti Fogadó gyerektáborába megérkeztünk, hogy most mi foglaljuk el a faházikók emeletes ágyait. Ám mintha a 20 órás talponlét még nem lett volna elég, tábortűz lobbant, és hajnalig volt élet a táborban. Másnap, az előző napi tapasztalat alapján, nem siettük el a visszatérést a Lósi-völgybe, csak a fellépés idejére időzítettük az árnyas tábor elhagyását, gondolván, estig még lehet részünk elég a tűző napból. A néptáncosok újfent ropták, a Mókások pedig újabb jelenetekkel rukkoltak ki a talán még kevesebb közönségnek. Talán nem is róható fel a visszafogott érdeklődés, hiszen a rekkenő hőségben, amikor a táncosokról patakokban szakadt a veríték, találni jobb elfoglaltságot is, mint nézőtéren ülni – de a program, az program. Mindként napon a média érdeklődését is felkeltettük: a közrádió két riportere is megjelent sátrunknál, ők Nyakó József érmihályfalvi és Balazsi József érsemjéni polgármestereket, illetve a néptánccsoportok vezetőit, és néhány táncosát kérték mikrofon elé. Úgy mondták, az interjúkból készült összeállítás vasárnap, július 8-án a Kossuth rádióban 19.30 órakor elhangzó Határok nélkül című műsorban lesz hallható.

Kárpát-Haza Temploma

A Lósi-völgy végében emelkedő kisebb dombon áll a Kárpát-Haza Temploma, melybe építői sokszoros, a magyarság történelmére, hagyományaira utaló jelképrendszert építettek be, de a közös mondanivaló egységes: „...él egy közösség itt, a Kárpát-medencében, ahol a Krisztusba vetett hitünk kapcsol össze minket immáron több, mint ezer esztendeje.” (Idézet a templom szórólapjáról) A Kárpát-Haza Templomában kapott helyett Gavrucza Tibor ny.lelkész Csodálatos Érmellék című, akvarellekből összeállított kiállítása, mely a világtalálkozó minden napján megtekinthető volt. Ugyancsak az Érmelléket csempészte a Dunakanyarba a jelen volt lelkész által szerkesztett, az Érkeserűben élt Számadó Ernő verseiből összeállított A csend beszéde című kötet. Vasárnap délután ugyancsak a templomban mutatta be a Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos alkotta nagyváradi Kiss Stúdió Színház az Adjon Isten békét, kedvet! című színpadi játékát. Csodálatra méltó az az egyedülálló munka, amit a művészpár évek óta végez a világ magyarjai között, és érdekes, hogy eddig nem akadt követőjük, mondta az előadás előtti méltatásban a már említett Kondor Katalin, aki utóbbi felvetésre meg is adta a választ: azért nem követi senki példájukat, mert az igen embertpróbáló elhivatottságot igényel. Az Ady, Wass, Zilahy, Kányádi, Tamkó-Sirató, Vörösmarty versekből álló összeállítás közben éreztem a két nap alatt először és utoljára igazán, hogy a hallgatóságot valóban megérinti az „Erdélyország az én hazám”-fesztiválcím üzenete! Amikor Zilahy Lajos Anya levele című művének részletében elhangzott a messzire szakadt fiú felé szóló üzenet - „Gyere haza, édes fiam!”- őszintének éreztem a papírzsebkendőkbe rejtett könnyeket...

Útban hazafelé

Küldöttségünk nem várta meg a világtalálkozó végét, hiszen még hosszú volt az út hazáig, és hétfőn reggel mindenkinek saját világával volt találkozója. Az autópálya egyik pihenőhelyen pedig elkészült az ilyenkor szokásos csoportkép is. A Verőcén maradtak - ahogyan azt a két nap alatt többször is bemondták – egy kivetítőn követhették a foci EB vasárnap esti döntőjét. Mi Debrecenben láthattuk, hogy vendéglátóhelyek teraszai is benépesültek a nagyképernyős tévék előtt. Nagyjából akkor szerezhette meg a vezetést a spanyoloknak David Silva, amikor áthaladtunk a hajdú-bihari fővároson, a barantói határátkelőnél már 2-0-ás ibériai vezetésről adtak hírt az okostelefonok. Előbb a semjéniek értek haza, aztán mire magam is tévé elé értem, még élőben láthattam Mata gólját, majd azt, hogy Casillas magasba emeli a kupát. Azóta megtudtuk, hogy a Baricz Gergő és Keresztes Ildikó koncertet megelőző záróünnepségen – mikor mi már az autópályán buszoztunk - Bethlen Farkas verőcei polgármester dícsérő szavakkal illette az Érmellék bemutatkozását.


erdon.ro       







További cikkek

Kánikula

2012. Július 8.

Az ország több megyéjében, így Biharban is narancssárga kód érvényes, ami hőségriadót jelent.

Az érettségi eredményei

2012. Július 9.

Az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnáziumban összesen 190-en iratkoztak fel érettségire. Közülük 96-an idén végeztek tanulmányaikkal, további 94-en korábban végeztek, de valamilyen tantárgyból elbuktak az akkori érettségin, és most az adott tantárgyból újra próbálkoztak. Előbbiek közül hárman, utóbbiak közül hatan végül nem jelentek meg a vizsgán.

(Fotó: Magyar István)

Többen elsőáldoztak, mint tavaly

2012. Július 6.

Július elsején 49 gyerek elsőáldozott az érmihályfalvi római katolikus templomban. Az ünnepi szentmisére zsúfolásig telt az istenháza.

Mindenki a maga portája előtt

2012. Július 6.

A hőségriadó esetén alkalmazandó intézkedések részeként Érmihályfalván is locsolják a főbb utcákat reggelenként. A lakosoktól elvárják, hogy tartsák rendben portájuk elejét.

 
 
Fogyasztóvédelmi problémákat kérjük jelezzék a következő címen:
http://www.protectia-consumatorilor.ro
Minden jog fenntartva ©
Érmihályfalva város önkormányzata
2012 - 2015
Hosted by: