Október elején kerül sor a városban az idei Dióverő Szíp Napok fesztiválra (a részletes programot később ismertetjük), melynek keretében nagy érdeklődésre tarthat számot az az október 6-án megnyíló kiállítás, melynek helyszíne a zsinagóga lesz. Ez egyrészt a kiállítandó festményeknek és fotóknak köszönhető, de nagyrészt a helyszínnek is, hiszen hosszú évek, évtizedek óta először nyitja meg ajtaját az épület úgy, hogy bárki bemehet, szétnézhet – az épület a tervek szerint “visszatér” a város közéletébe.

A részletekről Klein Lajost kérdeztük, aki a helyi, mára alaposan megfogyatkozott helyi zsidó közösség, illetve a Sinagoga In Vale Alapítvány nevében nyilatkozott. Elmondta, hogy a deportálásokat megelőzően a városban mintegy 1800 fős zsidóság élt, ami a környező falvakban élőkkel elérte a 2000 főt. A második világháborút követően kevesen tértek haza, és azok nagyrésze is kivándorolt Amerikába vagy Izraelbe a következő évtizedekben, így a zsinagóga fokozatosan elvesztette szerepét, kihasználatlan maradt.
A szóban forgó zsinagóga a második Érmihályfalván, az első a mai mögött volt, és körülbelül a 18. század közepén épült, ám idővel kicsinek bizonyult, ezért épült a mai is álló a 19. század végén. Mint említettük, a zsidóság fogyásával az 1970-es évek elejére megszűntek a szertartások a zsinagógában, majd az 1980-as évektől a hitközség bérbe adta az épületet a helyi Fogyasztási Szövetkezetnek, mely raktárnak használta azt.

A telekkönyvi papírok tanúsága szerint 1990-ben a szövetkezet tulajdonába is került az ingatlan, melyet 1996-ban eladott a helyi baptista közösségnek, mely hosszabb távon saját vallási céljaira akarta azt használni. Ez a hír eljutott az Érmihályfalváról elszármazott zsidókhoz, akik úgy döntöttek, hogy visszavásárolják az épületet, ugyanis vallási szabályaik szerint zsinagógájuk nem válhat más felekezet templomává. Ennek érdekében hozták létre a már említett alapítványt az Amerikai Egyesült Államokban, mely által az épület felújításába is kezdtek – ennek részletezésében most nem mélyedünk el.
Az eredeti tervek között is szerepelt, hogy megújítása után az épület a várost szolgálja kulturális rendezvények otthonaként, ám az elmúlt években erre nem került sor. Néhány hónapja sajnálatosan elhunyt az alapítvány vezetője, melynek következményeként az örökösök Klein Lajost bízták meg az adminisztrációs teendők ellátásával. Tekintettel arra, hogy a zsinagóga nem működik (pillanatnyilag 10 alatt van a magukat zsidónak valló személyek száma a városban), úgy döntött, hogy a város kulturális-művészeti életének támogatása érdekében ilyen jellegű rendezvények számára a szervezők rendelkezésére bocsátja az épületet, mondta el Klein Lajos. Ennek értelmében örömmel vette Molnár Zoltán és Biró Károly megkeresését, akik festményeiket, illetve fotóikat fogják ott kiállítani. Az épületnek is jobb, ha van benne élet, és a város is nyer vele, ha egy központi fekvésű (a Városházától karnyújtásnyira lévő) és impozáns épületet használni tudnak, fogalmazott Klein Lajos, hozzátéve: az épületben olyan rendezvények kaphatnak helyet, melyek sem tartalmukban, sem megjelenítésükben nem sértik a vallási szabályaikat.

(BN)