Az Érmellék utolsó polihisztorának is nevezett Andrássy Ernő 1894. április 10-én született Szalacson. Szülei Kovács Terézia és Dr. Andrássy Ernő voltak, anyai nagyapja pedig a híres Afrika-kutató Kovács János.
Az ifjú Andrássy apja nyomdokaiba lépve orvosi diplomát szerzett, majd az érmihályfalvi hadikórházban (1918) és a debreceni Bábaképző Intézetben dolgozott.
1919-ben átvette apja rendelőjét, majd körorvosnak nevezték ki Érmihályfalván, 1926-ban pedig megnyitotta magánrendelőjét.
Szakmája mellett azonban szenvedélyesen érdeklődött az Érmellék állat- és növényvilága, a numizmatika és a régészet iránt is. Hatalmas madártojás gyűjteménye külföldön is ismertté vált, akárcsak a régészeti múzeuma, melyet saját lakásában rendezett be.
Számos ásatást végzett az Érmelléken, gyakran a saját költségén, valamint megírta az Érmellék Régészeti Repertóriumát, melynek kiadására sajnos nem került sor. Többek között az ő nevéhez fűződik a bronzkor addig ismeretlen kultúr-szintjének a feltárása is, melyet Ottományi kultúrának nevez ma is a régészettudomány.
Az 1956-os magyarországi forradalmat követő romániai megtorlásoknak ő is áldozatául esett. 1958. július 25-től 1964. áprilisáig raboskodott Nagyvárad, Pitești, Dés és Szamosújvár börtöneiben. Vagyonát elkobozták, 4500 darabos régészeti és őslénytani valamint 6000 darabos numizmatikai gyűjteményét és 4260 kötetet számláló könyvtárát a nagyváradi múzeumba szállították.
Szabadulása után orvossegédként dolgozott tovább az érmihályfalvi szülőotthonban, egészen 1968. május 1-én bekövetkezett haláláig.
Érmihályfalván Dr. Andrássy Ernő nevét viseli a városi park, a helyi honismereti kör, valamint a városi múzeum is. A központi szoborparkban 2008. október 5-én avatták fel Dr. Andrássy szobrát, és ugyanakkor neki ítélték a város első díszpolgári címét (post mortem).