2019. December 5.
A nyolcadik osztályt 1979-ben végzett érmihályfalvi "véndiákok" tartottak megható, ugyanakkor vidám találkozót.
Egy lelkes kis csapat nagyot álmodott, és egy különleges osztálytalálkozót szervezett az érmihályfalvi, ma Zelk Zoltán Általános Iskola nevet viselő tanintézmény 1979-ben nyolcadik osztályt végzett diákjai részére. A szervezés már november elején elkezdődött, a nagy napot pedig november 30-ra tűzték ki. A szervezésben egy 6-7 fős csapat vett részt, természetesen az akkor végzett lelkes felnőttek, akik céltudatosan, kitartóan, időt nem sajnálva rendszeresen találkoztak, hogy az egész napos program minél teljesebb legyen. Meghívókat készítettek, újságban és a világhálón hirdették, hogy minél több régi osztálytársat megtaláljon a kérés. Az iskola nyitott kapui fogadták a csillogó szemű “vén diákokat” a találkozó napján, 11 órakor becsengettek, majd a tornateremben elkezdődött a szimbolikus évnyitó. Elsőként a Syluette menettánccsoport köszöntötte az egybegyűlteket, majd három szavalat következett: Felvinczi Fanny mondta el Váci Mihály Tiszta és jó, majd Kovács Csenge szavalta Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című versét (mindketten a helyi GGG Irodalmi Stúdió korábbi tagjai), végül Gyenge Éva volt diák szavalta el Vántsa Zoltán Osztálytalálkozó című költeményét, megalapozva a nosztalgikus hangulatot. Ezt követően a meghívott nyugdíjas pedagógusok osztották meg gondolataikat az ünneplőkkel. Wagner Gertrúd magyartanárnő, Szuhányi Katalin fizikatanárnő és Szuhányi Sándor, az akkori aligazgató fogadták el a meghívást, megtisztelve jelenlétükkel a rendezvényt.
A pedagógusok után Kovács István, a Piros Rózsa Egyesület elnöke, a program kitalálója mesélt az ötlet megszületéséről, az érzésről, mely közel fél évszázados távlatból átjárja az embert, mikor gyermekkora meghatározó arcait láthatja újra. Elmondása szerint akkoriban még a nap is szebben sütött, hiszen barátságok születését nézhette végig, ám a nap ma is süt, a csillagok ragyognak az immár felnőtt diákoknak, gyerekeiknek, unokáiknak. A továbbiakban a megjelent egykori diákok sorban szót kaptak, elmesélni, hogyan alakult az életük az elmúlt években. Érdekes volt hallgatni, látni őket, visszaemlékezni a gyermekévekre. Végezetül egy perc néma csenddel, két gyertya fényénél emlékeztek eltávozott tanáraikra, társaikra. Később bejárták az iskolát, majd a csapat visszament a tornaterembe, kiosztották az emléklapokat, és kezdődött a tornaóra: foci, kézi – és kosárlabda, mint a régi szép időkben. Este aztán élő zenével, megterített asztaloknál folytatódott a találkozó, az úgynevezett “elvtársival” (az osztálybulik korabeli megnevezése – szerk. megj.). Nem kis idő 40 év, így megható érzés volt találkozni a rég nem látott gyerekkori barátokkal. A jókedvű társaság nagyon jól szórakozott, a tánc mellett volt tombola, sütiverseny, lekvárevés a férfiaknak, néha könnyes szemek egy-egy szívhez szóló dalnál. A búcsú pillanataiban mindenki egyetértett abban, hogy nagyon jó volt újra együtt lenni. A megmaradt pénzadományokból a Piros Rózsa Egyesület két gyerek továbbtanulását támogatja.