A Rendkívüli Állapot miatt, a többi oktatási intézménnyel egyszerre, a mi Bölcsődénket is sajnos be kellett zárni. Ez a döntés viharként hatott életünkre, mire felocsúdtunk már otthon vettük észre magunkat mindnyájan, egymásra nézve, bizonytalanságban, tele kérdésekkel melyekre nem tudja senki a válaszokat előre, gazdasági válság, iskolaügyek, bizakodunk abban, hogy a Jó mindig győzedelmeskedik, mint a mesékben. Voltak, vannak és lesznek otthoni teendőink, de mégis hiányzik a munkám, akárcsak a kolleganőimnek. Nagyon örültünk, amikor a polgármester úr felkért, hogy főzzünk a magányos 65 éven felülieknek, szívesen vállaltuk, ezzel hozzásegítve őket, hogy maradjanak otthon, biztonságban, tudván, hogy ez a korosztály érzékenyebb a vírusra, a mottónk melyet az ebédes dobozokra is ráirtunk: ,,Maradj otthon,fontos vagy nekünk’’.

Az idő telik, a bölcsőde zárva, szomorú vagyok, odabent egy pár cserepes virág ékeskedik az ablakban, nem értik ők sem miért vannak ritkábban locsolva? Mi ez a csend? Ez nincsen rendjén, de nincsen ám. A könny kicsordult a szememből, nagyon hiányoznak a gyerekek, kincseink, nélkülük a bölcsiben nincs élet. Hiányzik a nevetésük, a sírásuk, a ragyogó kis szemük, a játékért való civakodásuk, még a kis problémáink is, ha már vannak, úgy mint egy csepegő csap, izgulni a hirtelen belázasodó gyerekért, nincsen pellus a szekrényben, többen jöttek mint tegnap, kevesebbet rendeltünk valamiből, vagy kevesebben jöttek mint tegnap és többet rendeltünk valamiből.

Néha tényleg kell a rossz, hogy meg tudjuk becsülni a jót? Most időmilliomosok lettünk, ki kell használni az időt pozitív dolgokra, melyekre eddig nem volt elegendő időnk, a kibontakozó természet gyönyörűen végzi a dolgát, nekünk is azt kell tennünk. A bölcsőde udvarát, virágoskertjét rendben tartjuk, a zöldségeskertünk be van vetve, a Hivatal kertészei által, ezzel is azt tükrözve, harcolunk, nem adjuk fel, várjuk vissza a gyerekeket, amikor a szabályzat megengedi.

Óvónőink a Facebook bölcsis zárt csoportjába, mindennap kedveskednek a gyerekeknek különböző tanultságos kisfilmekkel, meseolvasással. Ezúttal köszönöm nekik lelkesedésüket, mindenki tesz valamit azért, hogy nyitáskor semmi észre ne vevődjön, mintha csak egy rossz álom lett volna ez a kényszer vakáció. Hisz a pici gyerekeknél ez a kiesés eléggé meg tudja őket terhelni kezdéskor, ezért is próbáltuk az internet segítségével közelebb tartani őket virtuálisan magunk mellett. Mit hoz a jövő? Nem tudom, maszkot az biztos, az államfő bejelentése szerint. Biztosan a szülők, a személyzet hordani is fogja, na de a kicsinyek? Kétlem, hogy sikerülni fog, remélem lesz más megoldás. A mi bölcsis gyerekeink nagyon picik, ezt ők még nem tudják megérteni, esetleg pár percre, hisz megint kezdünk az elejétől mindent, azzal leszünk elfoglalva, hogyan ne sírjon a szülei után. Ez a kényszervakáció kizökkentette őket a kerékvágásból, nem lesz könnyű a kezdés, de minden jó, ha jó vége. Egyszóval nem lesz minden a régi, biztosan lesznek szabályok, melyeket be kell tartani, mindezekről időben értesíteni fogjuk a kedves szülőket. Augusztusban is nyitva leszünk, ha engedélyt kapunk, csak annyi időre zárnánk be, amennyi szükséges a kis generációk helycserélésére meg a személyzet szabadság napjai letöltésére. Hisz a kis bölcsiseink elballagnak, kirepülnek a fészekből, óvódások lesznek és helyükbe jönnek a picibb új generációk, várjuk őket sok szeretettel. Addig is mindenkinek kívánok egészséges szép tavaszi napokat, Böjte Csaba atya szavait idézném befejezésként: „ Ne foglakozzatok a világ hisztijével, inkább ültessetek egy fát a kertbe, gondozzátok a rózsabokrokat, főzzetek valami finomat, kedveskedjetek egymásnak, tegyétek rendbe otthonaitok, ettől lesz jobb és érdekesebb a világ……’’

Torda Kaolla Csilla bölcsődevezető