A 17. és 18. században a peregrinátusra külföldre menő diák nem csak egy főiskolát, akadémiát, egyetemet látogatott meg, s iratkozott be, hanem kettőt vagy hármat is. Legtöbben megjárták Frankfurt, Utrecht, Leiden vagy Franeken egyetemeit is.

A magyar református kollégiumok diákjai (Debrecen, Sárospatak) peregrinációjuk során eljutottak a négy (teológiai, jogi, orvosi és filozófiai) fakultással rendelkező „Collegium illustre”-nek nevezett brémai főiskolába.

Brémának 1528-tól volt latin iskolája, ahol 1584-ben csatlakozik ehhez egy „classis publica”, melyben a tudományokat már az egyetemi szinten tanítják. Az iskola jóhíre, a kedvezmények sok református diákot vonzottak a 17. század folyamán. Külföldről is szívesen jönnek tanulni a cseh és magyar diákok. A brémai diákok száma ebben az időben 7685. Legtöbb diákja a teológiai fakultásnak volt. Az első magyar diákok 1618-ban iratkoztak be, az utolsók 1750-ben. A 134 év alatt 74 magyar diák tanult ott.

Czegle Imre a brémai főiskola magyar diákjairól írt művében ezt a 74 diákot név szerint sorolja fel.

A brémai Főiskolát megjárt 74 magyar diák közül kettőt találtunk, akiknek sorsa, lelkészi tevékenysége településünkhöz is kapcsolódik (csatolt képünkön egy oldal az extractusból a nevekkel).

Putnoki Kovács János 1738-1758 között volt lelkész itt, utána pedig Földesi István következett, aki 1758-1769 között szolgált településünkön.

Bakóczy András az 1891-ben írott „Extractus protocolli venerabilis tractus Érmellyékiensis” munkájában (20. lap) írja le Nagy Nog Mihály lelkészeit kronológiai sorrendben. Idézem:

„1738-tól Putnoki Kovács János, melyet tudni lehet az Úrasztalára általa ajándékozott sima fehér sűrű patyolat s arany csipkébe szegett nagy kendőre varrott írásból, mely szóról szóra így van: ‘A Mihályfalvai Sz. Ekklésiának Predikátora, Putnoki Kovács János ajjándékozta ezen keszkenőt 1744 dik esztendőben’. Ez itt volt 1758 ig.”

A keszkenő (fenti képünkön): 1,40 x 1,40, anyaga sima fehér sűrű patyolat, arany csipkével szegett nagy kendő, úrasztali terítő, üveg alatt őrizve.

“1758-tól Földesi István, mintegy 14 esztendeig volt predikátor. – Itt volt 1769 ig.”

Ezt a két nevet Dr. Barcsa János is megerősíti A Tiszántúli ev. református egyházkerület történelme munkájában, ahol az érmihályfalvi lelkipásztorokat sorolja fel. (238. old.)

Czegle Imre: A brémai főiskola magyar diákjai (1618-1750) összeállításában a 46. szám alatt említi Putnoki Kovács Jánost: “1728 január 1 és január 9 között Joh/anne/s Pucnoki Debr/ecino/ Hungarus. Putnoki Kovács János debreceni diák, subscribal (aláír) 1719 dec. 18-án. Brémából Franekerbe megy 1728 augusztus 5, majd Utrechtbe 1732 (sine dato), hol ezt írják neve után „Minister Evang. Jesu,-M.”, e megjegyzés szerint felszentelt lelkész s orvostudományt hallgat. Brémában disputaciót (értekezést) ír s azt megvédelmezi. Címe : Disputatio theologica J.De Spiritu Sancto …Bremae 1728. Preregrinatioja (külföldre utazása) előtt vásárhelyi rektorként említik. Hazatérése után érmihályfalvi lelkész lett. 1738-1758 között.”

A 65. szám alatt Földesi István debreceni diák neve áll: 

“1735 január 13 és április 16 között Steph(anus) Földessi Debreczino Ungar(us). Subscribal 1720 december 23. Külföldi útja előtt Püspökladányban rektor 1730-ban. Külföldön tanul még: Franeker 1733 , Utrecht 1734 (sine dato), ahol orvostudományt hallgat. Hazatérése után Diószegen pap, (1737-1756 években a Tószer utcai parókián, majd Érmihályfalván 1758-1769 között.

 (Képünkön Földessi Stephanus adatai.)