A focilegendák is részt vettek az érmihályfalvi Unirea futballcsapatának születésnapi ünnepségén

A focilegendák is részt vettek az érmihályfalvi Unirea futballcsapatának születésnapi ünnepségén
2022. September 6.
A focilegendák is részt vettek az érmihályfalvi Unirea futballcsapatának születésnapi ünnepségén

Születésnapjainkat szeretjük megünnepelni, meghívjuk rokonainkat, barátokat, hogy beszélgessünk, vidáman, tartalmasan töltsünk együtt minél több időt azon a jeles napon. Így gondolták ezt, az Unirea futballcsapat vezetői, edzői, játékosai, szurkolói, mindnyájan akik szívügyüknek tartják az érmihályfalvi labdarúgást. Ritka alkalom amikor valakinek vagy valaminek a századik születésnapját van lehetőségünk megünnepelni, hogy pontosak legyünk immár ez a százeggyedik év amikor az érmihályfalvi, Praszler Gyula(1938-ban részt vett a Franciaországban rendezett labdarúgó világbajnokságon) futballpályán sípszó jelzi egy mérkőzés kezdetét. 1921-ben néhány lelkes futballkedvelő úgy határozott, klubbot alapítananak, az elhatározást tett követte, Glória Labdarúgó Egyesület néven került bejegyzésre.

2022 augusztus 27.-én reggel piros-feketébe öltözött fiatalok és fiatalos lelkű szurkolók igyekeztek a Praszler stadionba, ahol nemzetközi utánpótlás (U7-U15 korosztály) labdarúgó mérkőzéseket rendeztek. Az eredmények most nem számítottak, csak a játék öröme, az ismerkedés, barátkozás. A mérkőzésen részt vett utánpótlás játékosok, mind centenáriumi emlékérmet kaptak. Lassan benépesült a pálya környéke, amelynek egyik szélén a nosztalgiázók Kovács Lajos magángyüjteményének foci relkiviái között böngészhették a régmúlt emlékeit. Mindenki, nagy győzelmekre, történetekre emlékezett, felidézték például amikor a pálya területét az érmihályfalvi vállalatok, gazdaságok között felosztották, majd a férfiak az ide szállított gyeptéglákat, egymás mellé illesztették, lerakták a mai pálya alapjait. A pálya azóta is példásan gondozva van, idelátogató csapatok is elismeréssel nyilatkoznak róla. Az 1970-es évek végén, 80-as évek elején játszott ezen a füvön a Tatabánya és a budapesti MTK-VM is.

Nagy volt a sportbarátok öröme mikor megérkezett Kun Attila és Szűcs Árpád az érmihályfalvi labdarúgás két legendás alakja. Nem mindenki tudott az érzelmein uralkodni a viszontlátás örömének közepette, hosszú percekig fogták egymás kezét a rég látott barátok, sporttársak. Kun Attila és Szűcs Árpád nevéhez fűződik az Unirea legfényesebb időszaka, napjainkban talán elképzelhetetlen, mennyi szurkolót vonzott egy mérkőzés, időjárástól függetlenül a környező településekről kerékpárral is bejöttek egy rangadóra.

Elérkezett az idő, hogy a szervezők, játékosok, szurkolók, meghívott vendégek a Dr Andrássy Ernő városi park főbejáratától a park sétányán bevonuljanak a stadionba. Az Unirea magyar és román nyelvű indulójának eléneklése után, különböző, a csapatot bíztató rigmusokat skandáltak a menet tagjai. A régi játékosbejáró előtt felsorakoztak a drukkerek, hogy meghallgassák a köszöntőket, majd pedig az emléklapok átvételére kerüljön sor. Fele Attila a klub elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd Karsai Attila alpolgármesternek adta át a szót, aki kiemelte, nem sok település dicsekedhet Romániában száz éves múltra tekintő, jelenleg is aktív klubbal. A sport szeretete és művelése, jótékony hatással van mindazokra akik aktívan sportolnak, akár profi, vagy amatőr szinten is. Nyakó József a Nyíló Akác alapítvány elnöke elmondta, ennek a csapatnak nem csak múltja van hanem reményteli jövője is, hiszen sok gyerek játszik a különböző csapatokban, és jelenleg is vannak fiataljaink a különböző sportiskoláknál, sőt a csíkszeredai futballakadémián is játszik érmihályfalvi fiatal. Szabó Ödön parlamenti képviselő megtiszteltetésnek vette hogy részt vehetett ezen a nem mindennapi jelképes születésnapon, emlékeztetett, az Unirea matuzsálemi kort ért meg, a pályán és a nézőtéren generációk nőttek fel, miközben a közönség közösséggé vált. Nem volt ritka az sem, hogy az apát a fia követte a csapat játékosainak sorában. Dérer Ferenc egykori labdarúgó, újságíró felidézte az 1962-es évet amikor a csapat megnyerte a Mezőgazdasági kupát amely abban az időben rangos elismerést jelentett országos szinten. A csapatnak időközben többször változott a neve, de a folytonosság sosem szakadt meg, sőt, volt amikor Érmihályfalván két csapatban is rúgták a bőrt. Boros Péter a Bihar megyei Labdarúgó Szövetség titkára méltatta az Unireánál folyó szakmai munkát valamint a nagy számú utánpótlás keretet, a sok kis labdarúgópalántát, majd átadta Fele Attilának, a Bihar megyei Labdarúgó Szövetség kiválósági oklevelét és ajándékait. A köszöntők után egy perces néma csenddel emlékeztek az elhunyt játékosokra, vezetőkre, szurkolókra. Itt szükséges megemlékezni Nichita Péterre a vezérszurkolóra, akinek második családja volt a csapat, nem volt mérkőzés amelyről hiányzott, ő szurkolt a legvehemensebben, de ő volt az aki társait nyugtatta mielőtt elszabadultak volna az indulatok egy vitatott szituációban, hiszen az büntetéssel és a pálya letiltásával járt. Mindig tárgyilagosan fogalmazott, volt, hogy kijelentette:,,nem játszottunk jól, jobb volt az ellenfél, vagy ezt mi kellett volna megnyernünk”, társai pedig értékelték véleményét. Ő az a személy akit mindenki megemlített a beszélgetések során: ,, nagy kár, hogy ezt Peti nem érhette meg, milyen boldogan ünnepelne velünk”. Az ünnepség végén többen ellátogattak a sírjához, emlékezni a leghűségesebb szurkolóra, jóbarátra.

Folytatódtak az ünnepélyes pillanatok, amikor felsorolásra kerültek a csapathoz köthető kiemelkedő személyiségek, ők mindnyájan emléklapot kaptak. Fele Attila a klubb elnöke valamint Szabó Zoltán tornatanár-edző adta át az emléklapot és centenáriumi trikót elsőként Kun Attilának, 17-szeres román válogatottnak aki a nyolcvanas évek elején volt tagja csapatunknak, majd Szűcs Árpád következett aki 1979-től 1988-ig edzette az Unireát, ez idő alatt a C osztályban szerepelt a csapat. Nevük egybeforrt az Unirea fénykorával. Az emléklapok átadásában őket követték mindazon személyek akik vagy mint játékos, edző, vezetéségi tag, támogató, vagy bármilyen formában az Unirea sikerein munkálkodtak. Ők a következők: id. Rimay János, id. Bánházi Miklós (Öcsi), ifj.Fele Sándor, Csűri Sándor, Belényesi Miklós, Klán János, néhai Berecz Gyula( az emléklapot ifj.Berecz Gyula vette át) Dérer Ferenc, id.Fele Sándor, Rizó Pál, Merkel Tibor, Póka Szabolcs, néhai Nagy Mihály(unokája ifj. Nagy Mihály vette át az emléklapot) Cornel Dumitrescu, Nagy Sándor(Gulu), Nyakó József, Boros Péter, id. Dr. Lunczer János, Sütő Zoltán, Gacsárdi Lajos, Kiss Imre, Csengeri Csongor, Erdei Róbert(Gedi), Amasport egyesület, Tarța Gavril, Ilcaș Alin, Panc Ionel, Dr. Cseke, Gombási Róbert(Gomba), Salánki Ali bácsi. Mindenki lehetőséget kapott az emléklap átvétele után, hogy néhány szóban elmondják gondolataikat, érzéseiket, majdnem mindenki élt is ezzel a lehetőséggel.

Rövid szünet után az öregfiúk mérkőzéseire került sor, először az 1970-es, -90-es évek játékosai, majd az 1990-es, 2010-es évek játékosai csaptak össze egy gálamérkőzésen, és bizonyították be, nem is annyira öregfiúk, inkább csak hamarabb születtek, mint a mostani keret tagjai.

Az anyukák és gyerekek közötti rangadóról elmondható, nem volt még ennyire szemet gyönyörködtető, különleges megoldásokban bővelkedő, grundfocira emlékeztető mérkőzés a Praszler stadion gyepén. Még tartott az előbbi mérkőzés, mikor  a 11-es rúgó verseny elkezdődött. Itt mindenki bizonyíthatta tehetségét a pontrúgás tekintetében, voltak is jelentkezők szépszámmal ezt a versenyt Boldog Alen nyerte. Végezetül a tombolasorsoláson a szerencse vette át a főszerepet, centenáriumi trikókat, focilabdát vihettek haza a szerencsések.

Késő délután lett mire az ünneplők összegyűltek a Bartók Béla Művelődési Házban, kötetlen beszélgetésre, múltidézésre majd ünnepi vacsorára. Fele Attila a csapat nevében csapatzászlót adományozott a törzsszurkolóknak, valamint a rendezvény egyik főszponzorának Gombási Róbertnek.

Nehéz összegzésképpen a megfelelő jelzőt megtalálni erre az emlékezetes napra amely néhány, az Unirea csapatát második családjának tekintő, megszállott ember összefogásából jött létre. Ilyen emberek nélkül ma nem beszélhetnénk az érmihályfalvi labdarúgás múltjáról, pláne jövőjéről.

A Régi idők focija című filmben hangzik el Minarik Ede mosodás szájából a legendás mondat: kell egy csapat! Igen, kell egy csapat, egy piros-fekete amelyet Unireának hívnak!

Boldog születésnapot érmihályfalvi labdarúgás, újabb boldog száz évet Unirea!

Balázs József Attila

/ Kattintson a nagyobb képért! /