Érmihályfalva nagyhatárában sok malom volt. Több vízimalmot említenek, szárazmalom is volt, taposómalomra is emlékeznek. Az 1770. évi úrbérrendezéskor a következőt nyilatkozták őseink: ”A határunkon két kis csergő vízi-, a helységben pedig 5 szárazmalma van a földesuraságoknak – írják: Az úrbérrendezés forrásai Bihar vármegyében című könyvben.
A huszadik század elején településünkön 207 iparos mestert említenek, közöttük 3 molnár is volt.
„Két nagy malommal dicsekedhetünk” – írja az 1934-es évkönyv. Az egyik a Glück Benő tulajdonát képező Gizella hengermalom, egész új, modern felszereléssel napi 4 vagon örlőképességgel, a másik malom a Kolling Testvérek cégé, napi 2 vagon kapacitással. Ez utóbbi cég látja el a község villanyvilágítását is.
A Kolling féle malom történetét megírtam már, most foglalkozzunk a Glück féle Gizella hengermalommal.
1900-ban jött az Érmellékre Glück Benő, aki a régi Bihar vármegye malomiparában és kereskedelmében igen jelentős szerepet játszott. „Az 1500 holdas gencsi birtokot bérelte és ott gazdálkodott, így került a környékre. Tokajon született 1871-ben, 29 éves volt, amikor Érmihályfalvára került és ezen a nagy búzatermő vidéken egy minden tekintetben modern műmalmot épített fel. A malom úgy méreteivel, mint örleményeinek minőségével messze kimagaslott a környék malmai közül, sőt, a malom termékei vetekedtek a híres váradi malmok őrleményeivel. (…) Nemcsak a környék lisztszükségletét látta el, hanem exportőrlésre is berendezkedett.” – olvassuk a Bihar megye öregdiákjainak emlékkönyvében (675.old.
Glück Benőnek szép nagy családja volt, 7 gyermekük született: Ella, Ödön, József és Endre (ők a malomiparban dolgoztak, az üzemet vezették), Ilus, László és Mária.
„A kétemeletes épületben a legmodernebb berendezéssel napi három vagon őrlési képességgel bírt”- olvassuk az említett könyvben.
1936-ban a Gizella malom leégett, a tűz elpusztította a malom jelentős részét. Az épületet Glück József (az alábbi képen) építette újjá, de nem malomként üzemeltette, hanem kőedénygyárat létesített benne, 80-120 munkást foglalkoztatott.
Egyszerű használati tárgyakat, tányérokat, csészéket gyártottak. Mivel a kaolint messze vidékrő kellett hozni, a vállalkozás nem volt nyereséges, ezért a gyárat újra malommá és olajütővé alakították. Jó minőségű olajat préseltek, és biztosították az őrlést is.
A reklámjuk a következő volt: Glück Benő „Gizella” hengermalma és növényolaj-gyára Valea lui Mihai – Érmihályfalva.
Úgy tudjuk, a Glück család igen nagyszámú család volt, megmaradt tagjai ma Amerikában élnek. A deportáláskor a család sok tagját elhurcolták. A zsidó temetőben egy sírkővel emlékeznek rájuk.
Az államosítást követően lassan tönkre ment ez az impozáns épület, ami volt raktár, vasöntőde, galvanizáló mühely, ma is sokan Valeanca-nak ismerik.
Az óriás épület romjaiban is figyelemre méltó (bal oldalon a ma is álló kémény).
Újságcikkek sora foglalkozott nemrég a malom romjainak sorsával. Így a Bihari Napló 2007. április 17.-én: Kultúrközpont a Gizella malomból (Rencz Csaba írása), a Reggeli Újság 2009. április 2-án: Mire elég az emlékezet (Sütő Éva írása), ugyancsak a Reggeli Újság 2010. április 8.-án: Az érmihályfalvi Gizella malom címmel.
2012. március 26-án a Duna TV is foglalkozott „Malomból kultúrközpont lesz Érmihályfalván” címmel az épület sorsával.
(Alább az épület ma, illetve a tervezett kultúrközpont látványterve.)
(Fotók: Rencz Csaba)
