A “Nagyapám is ezt használta!” cimű kiállítás péntek délután 4 órai megnyitóra elég kevés számban érkeztek érdeklődők (lehet a rossz idő miatt), zömében férfiak és a kiállítók hozzátartozói.
Szilágyi Andrea muzeológus köszöntötte a megjelenteket, majd bemutatta a kiállítókat:
- Matiz József – aki a kiállított tárgyak zömét hozta: számos borotvakést, biztonsági borotvát, fenő követ, fenő bőrt és fenő vásznat, szappanokat, pamacsokat, tálacskákat (melyekben a szappant keverték ki), tükrös borotválkozó (utazó) dobozkát;
- Papp Sándor – késekkel járult hozzá a kiállítás megvalósításához;
- Rubletzky Csaba – késekkel járult hozzá a kiállítás megvalósításához;
- Szabó Árpád – kések, pamacsok, fenő bőrök, szappanok, fenőkő, tálka, tükrös borotválkozó (utazó) dobozka;
- Szellő István – borotvakés, fenő bőrök.
Szilágyi Andrea röviden beszélt a borotválkozáshoz használt pengék, kések fejlődéséről a történelem folyamán, az ókortól napjainkig. Összességében kb. 50 borotvakés lett kiállítva (osztrák-magyar, német (Solingeni-ből volt a legtöbb), svéd, amerikai, kínai, orosz, japán, angol, francia, és egy kolozsvári is.
A kiállítók közül Matiz József és Szabó Árpád vette át a szót, közben a polgármester, alpolgármester és a megjelentek közül is hozzászóltak, élményeiket mesélték, (csak úgy törtek elő mindenkiből a régi emlékek,) rengeteget kérdeztek és örömüket fejezték ki, hogy megvalósult egy ilyen kiállítás.
Matiz József és Szabó Árpád szakértők módjára mutatták be az eszközöket, lendületesen, stílusos öltözékben. Fantasztikus, hogy mekkora tudást magukba szívtak az évek folyamán, mióta borotvakésekkel borotválkoznak, utána olvasnak a különféle típusoknak, ismerik ezek hierarchiáját, tudják miért érdemes nagyobb összegeket kiadni, melyiket miért könnyebb vagy előnyösebb használni, késgyűjtők találkozóira járnak, tagjaik internetes csoportoknak, melyeknek témája a kések és borotvakések. Például Matiz József gyűjteménye nagy részét a helybeliektől gyűjtötte be, főleg a Dihenesről, de régiségvásárokon és internetes oldalakról rendelve is szereznek be darabokat, illetve cserélnek (tapasztalatot is).
Az egész borotválkozási eljárás (nem csak a borotvakések) a reneszánszát éli, Érmihályfalván is akadnak szép számmal, akik ilyeneket használnak és nem a modern, egyszer használatos borotvákat, spray-formátumú habokkal. Nem csak hagyományápolás, amit csinálnak, de környezetkímélés is, nem is beszélve arról az érzésről, amit – állítólag – ez az egész kis szertartás, amivel egy ilyen típusú borotválkozás jár – nyújt.
A megnyitó alatt bizonyos borotvakéseket kézbe is lehetett venni, illetve frissen habosított borotvaszappant is lehetett megszagolni. Mivel mindenki (!) frissen borotválva érkezett, sajnos egy hagyományos borotválás megtekintésére nem nyílt lehetőség.
A ritkaság számba menő darabokat is tartalmazó kiállítás december 4-ig marad a múzeumban.
Szilágyi Andrea (További fotók ide kattintva.)