Az október 6-i megemlékezést idén, kivételesen, október 7-én tartották meg Érmihályfalván, ám nem tértek el attól a hagyománytól, hogy a római katolikus templomban tartott ökumenikus gyászmisén emlékeztek az aradi vértanúk áldozatára. Bogdán István plébános prédikációjában kiemelte: a vértanúk vallásos, hívő emberek voltak, hitük segítségével fogadták el, amit sorsuk rájuk mért. Amint a tábornokok élete is csupa küzdelem volt, úgy a mienk is az manapság, ha nem is olyan formában, amihez szükségünk van a bátorításra, arra, hogy Isten országát keressük, harcainkban pedig ne legyünk gyengék, hanem bizakodóak, biztatott a tisztelendő.
Balázsné Kiss Csilla tiszteletes asszony egyebek mellett feltette a kérdést: volt-e értelme a ’48-as szabadságharcnak, ha nem érte el célját, a függetlenséget? Az igenlő választ az 1867-es kiegyezésben, az azt követő 50 évnyi fejlődésben látta, abban, hogy elindult a polgárosodás, magyar a magyar szövetségese lett. Azonban nem hozott békét a birodalomra a forradalom vezéregyéniségeinek kivégzése, akik a helytállás szimbólumai lettek, mondta a lelkész, hozzátéve: nekünk ma annyi jövőnk lesz, amennyi kitelik becsületünkből, elszántságunkból.
A beszédek után kezdődött a kulturális műsor, melynek első részében a generációváltás közben lévő GGG Irodalmi Stúdió (Darabont Panna, Kelemen Hilda, Király Johanna, Molnár Boróka, Pap Kamilla, felkészítők Boros Emőke és Baghiu Mónika tanárnők) és a Móka színjátszó csoport tagjainak (Geszti Ivett, Keresztesi Judit, Szabó János, Kecskés Zoltán) közös műsorát láthattuk. A verses-zenés összeállítást (legalábbis alulírott részéről) az a várakozás előzte meg, hogy a GGG-sek milyen modern, de a hagyományosba jól illeszkedő hangzással rukkolnak ki, hiszen ezt már megszokhattuk tőlük az utóbbi évek megemlékezésein. Idén sem kellett csalódni: a Vigyázz a madárra című dalt is énekelték, melyet eredetileg Révész Sándor (Piramis) utóbb Rúzsa Magdi slágereként szerettünk/szeretünk. A gyászmisén közreműködött a házigazda egyházközség Jubilate Deo kórusa, énekszámait a mise szertartásába ágyazva előadva, illetve a Veres László Zsolt Városi Kórus, az oltár előtt felsorakozva. Végezetül a két kórus egyesítette (hang)erejét, közösen előadva a Rabszolgák kórusának dalát (Verdi: Nabucco), mely méltó befejezése volt a megemlékezésnek.