Az Érmelléken 1877-ben alakult meg az Ipartestület, mely átvette a korábbi Egylet szerepét. Településünkön 1911-ben megépült az Iparos Otthon, ahol helyet kapott az Ipartestületi iroda is. Ebben az időben már háromszázon felül volt a mesteremberek száma. Műhelyeik végighúzódtak a főutcán le egészen az állomásig. Voltak itt német, magyar, zsidó mesterek egyaránt. Munkájuk nagy megbecsülésnek örvendett, és mindenki a saját boldogulásával volt elfoglalva.

Az 1934 évben kiadott Érmihályfalvi Évkönyv is ezt igazolja: „Iparunk is meglehetősen fejlett volt, a mintegy félkilóméteres hosszú Mester – ucca nevét onnan vette, hogy ott úgyszólván kimondottan mesteremberek laktak.”

Itt, a Mester utcán lakott Johann Mihály (1895-1961) és családja. Amikor ide költöztek még kevés ház állott, de az évek folyamán az utca teljes hosszában felépültek a házak, benépesedett az utca.

Johann Mihály 1895-ben született Királydarócon, az akkor Szilágy megyéhez tartozott.

Iskolái elvégzése után tanulta ki a szabó mesterséget, de életébe ekkor beleszólt az I. világháború, melyet végig is harcolt s hazatért.

A háború után került Érmihályfalvára , mint szabó. Megismerkedett Szikszay Rozáliával, Szikszay József mihályfalvi csizmadia mester lányával, akit 1920-ban feleségül vett. Három gyermekük született: Anna, Rozália és Ilona. Johann Mihállyal egy elismert iparos dinasztia kezdődött, veje Kincses Sándor is jó nevű szabó volt, unokája pedig neves varrónő.

Johann Mihályról munkásságáról, életéről még a következő adataink vannak. „1934-ben az ipartestületben a tagok száma 305. Az egyesület elnöke ekkor Johann Mihály” – írja Szilágyi Andrea, Iparosok és ipartestület írásában.

„A Johann féle szabó műhely ismert és elismert volt a településen, a mesterség mellett szaktanító is volt az Iparos Tanonciskolában.” (1934-es Évkönyv ).

A család őriz egy igen szép dokumentumot, egy Elismerő Oklevelet 1941-ből, mely szerint: „Mi az ipartestületek Országos Központjának Elnöksége (…) adjuk tudtára mindenkinek, akiket illet: hogy Johann Mihály érmihályfalvi szabómester urat, aki a magyar kézműipar általános színvonalának emelése, hírnevének gyarapítása (…) és az iparos közéletben kifejtett odaadó és eredményes működésével kiváló érdemeket szerzett, Elismerő Oklevelünkkel tüntetjük ki. Budapesten 1941 évi november hó 6-n.”

Másik igen értékes oklevele az a francia nyelvű, Párizsban kiadott szépen dekorált okmány, melyet Johann Mihály ugyancsak munkájával érdemelt ki. „DIPLOME …certific que monsieur Joan Mihai…”.

Ebben az időben jelentős kultúrélet volt az Iparos Otthonban. Johann Mihály tagja volt az ipartestület színjátszó körének. Fennmaradt egy korabeli fénykép is arról az eseményről, amikor a csoport a 72-es őrház című színdarabot adta elő nagy sikerrel.

Bár nem városunkban született, életét itt élte le, itt dolgozott, mindenki által tisztelt, megbecsült polgára volt a településnek.

1961-ben hunyt el. Emlékét megőrizzük.

                         Kovács Rozália

      Felhasznált irodalom:

– Emlékül, hogy emlékezz, Iparosok és az ipartestület 189.oldal, Szilágyi Andrea írása

– 1934–es Évkönyv adatai

– Érmihályfalva 1998, 18.oldal Ipar és kereskedelem, Szilágyi István írása.

– Reggeli Újság, 2009. február 23., Sütő Éva cikke.