Régi, már alig élő hagyományt elevenített fel az RMDSZ szombat este: káposztataposást szervezett.
A strand épületében szervezett összejövetel a káposzta előkészítésével kezdődött: kivágták a torzsát, aminek a helyébe a fűszerek kerültek azokba a káposztákba, amelyek fejesen maradtak, a többit pedig legyalulták, majd kádba rakták rétegenként, került rá bors, kapor, babérlevél, só – és minden, ami szükséges.
Időnként aztán be kellett taposni a káposztát, ezt első párként Cseke Attila szenátor, képviselőjelölt és barátnője tette meg – beálltak a kádba, hogy “káposzta-csárdást” járjanak.
Utánuk újra rakták a káposztát, amit Fazekas Kinga és Varga György taposott le.
Harmadik párban Nyakó József és felesége, Irénke veselkedett neki nagy ováció közepette, és szokatlan “táncukat” taps kísérte.
Utolsónak Sorbán Anikó és Belán István taposott, és azzal véget is ért a művelet – a dézsát pedig elvitték, hogy a káposzta savanyodhasson, és a majdani farsangi bálon töltött- vagy toroskáposztaként térjen vissza.
Az egybegyűlteket Nyakó József köszöntötte, hozzátéve, hogy a tervezettnél többen jelentek meg a rendezvényen (asztalokat és lócákat kellett még a terembe vinni) – és reméli, ez a december 9-i választásokon is így lesz.
“Már akkor is tudtam, hogy jól választottak, amikor még csak jelölték Nyakó Józsefet polgármesternek, azóta ez a meggyőződésem csak megerősödött, hiszen energikus, és olyan ötletekkel rukkol, elő, mint ez a káposztataposás is” – kezdte beszédét Cseke Attila. A politikus bevallotta, hogy “városi gyerekként” nem tudta, hogy pontosan mi vár rá a káposztataposáskor, ezért előtte készült. Ez a néphagyomány éppen azok közül való, amit nem is őriznek annyira, ezért is fontos, hogy újra előtérbe kerüljön. Mivel készült, így már tudja: jó eredmény, hogy már négy párnyi taposás után “feljött a víz” a káposzta tetejére. Ez azt is jelképezheti, hogy a helyi RMDSZ-ben van erő, és hasonló erő kell a politikában is: a szavazók erőt adhatnak a politikusnak, amit az később visszafordít a javukra. “Csapat nélkül nem lehet eredményt elérni, márpdig eredményeket Érmihályfalva is megérdemel” – mondta Cseke Attila, példaként a Szenkovics épületet hozva fel, melyet a város saját erőből és forrásból csak több évtizedes erőfeszítéssel tudott volna rendbetenni.
Nyakó József végezetül még hozzátette: minden híresztelés ellenére “Cseke Attila a mi fiúnk, akit ellenfeleivel nem csak nem kell, de nem is lehet összehasonlítani”.
A rövid beszédek után asztalra került a vacsoraként felszolgált hurka és sült kolbász, majd a táncé lett a főszerep.