A magyar nyelv adta lehetőségek teljesen összezavarhatják az etikettben járatlanokat, ha például köszönésről, egymás üdvözléséről van szó. Legfőképp bajban vannak ezzel a gyerekek és a kamaszok, de sajnos felnőtteknél is előfordul, hogy inkább más utat választanak, vagy épp ,,nem vesznek észre” valakit, mert talán nem tudják, hogyan köszönjenek.
Úgy gondolom, igenis tanítanunk kell gyermekeinknek, hogyan köszönjenek, nem elég a jó példa (jobb esetben)! Azért gondoltam úgy, hogy véleményt nyilvánítok ezzel kapcsolatban, mert sajnos tapasztalatom és mások véleménye szerint is, kissé hadilábon állunk ezzel a dologgal.
Mióta világ a világ, a köszönés a kapcsolatteremtés első eszköze. Bár változnak az idők, más a trend, mégis azt hiszem az üdvözlés eme formája, nem hogy soha nem mehet ki a divatból, de egyszerűen kötelező.
Könnyítsük meg gyermekeink életét azzal, hogy megtanítjuk őket illedelmesen köszönni. Persze ez csak akkor lehetséges, ha mi magunk tisztában vagyunk a köszönés alapvető szabályaival. Meg kell beszélni a gyermekekkel a köszönési formák alkalmazását, természetesen olyan fokon, mely érthető számukra.
Körülbelül kiskamasz korig nincs is nagy probléma, hisz addig a gyerek (pozitív esetben) “Csókolomot” köszön a felnőtteknek. Itt jegyezném meg, hogy soha ne szégyenítsük meg a kisgyereket azzal, hogy hangosan rászólunk: Már megint nem köszöntél! Ne olyan halkan,hangosabban! Hát így tanítottalak? – és még sorolhatnám a példákat, mert lehet, ezzel hosszú évekre elvesszük a kedvét a köszönéstől. Segítsük ki őt egy halk, diszkrét súgással, például: Kezét csókolom, óvónéni! Lehető legrosszabb megoldás, ha elnézően mosolygunk, ha a gyerek nem köszön, mert ez elsősorban a szülői nevelés egyik hiányosságának következménye lehet. A másik igen kényes kategória a kamaszkor. Esetükben természetesen már másként kell eljárnunk. Beszéljük meg velük feltétlenül, hogy nem az a jó megoldás, ha inkább átmennek az utca túloldalára, hogy ne kelljen köszönniük például a szomszéd néninek. Érzik ők ebben a korban, hogy ,,lejárt” a csókolom-korszaka, de feltétlenül tudatosítsuk kamasz gyermekünkben, hogy nem az a megoldás, ha egyáltalán nem köszönnek.
Anyanyelvünk igen szép köszönési formák tárházával rendelkezik. Minden napszaknak megvan például az odaillő üdvözlési formája, melyet bárki bátran használhat. Ezekkel sosem tévedhetünk: Jó reggelt kívánok! Jó napot kívánok! Jó estét kívánok! Jó éjszakát kívánok! Sokkal szebben és udvariasabban hangzik, ha odatesszük a “kívánok” szócskát! Én így tanítom a tanítványaimat, szép volna, ha így használnánk ezeket a köszönési formákat. Nagyon fontosnak tartom, hogy tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy ne az orruk alatt dörmögve, hanem hangosan, a másik ember szemébe nézve, ne adj Isten mosolyogva köszönjenek! A modernizálódó, folyton változó világban sok új köszönési forma is megjelent. Ezeket előszeretettel használják a fiatalok. Nincs ezzel semmi baj, míg egymás között és a kellő tiszteletet megtartva teszik ezt.
Tudjuk jól, fontos szabály az is,hogy a férfi köszön előre a nőnek, fiatalabb az idősebbnek és így tovább. Nem olyan bonyolult ez, bárki elsajátíthatja.
Tisztelettel üdvözlök mindenkit!

Gábor Éva tanítónő