Az érmihályfalvi Veres László Zsolt Városi Kórus tavaly novemberben látogatott Püspökladányba, ahol annak az Id. Csenki Imre Vegyeskarnak a vendéglátását élvezték, mellyel már hosszabb ideje baráti kapcsolatot ápolnak. Akkor a reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott koncerten vett részt a mihályfalvi kórus, és a kétnapos látogatás viszonzására került sor az elmúlt hét végén, amikor a Hortobágy, a Nagykunság és a Nagy-Sárrét találkozásánál lévő Hajdú Bihar megyei város kórusa látogatott az Érmellékre. A 20 kórustagot számláló csapat szombat délben érkezett Érmihályfalvára, a város mellett Csiha-tanyán foglalva el szállását. Az ugyancsak két napos vendégeskedés első napjának délutánján a házigazdák kirándulni vitték vendégeiket: felkeresték az ottományi Komáromi kúriát, melynek állandó kiállítását dr. Kéri Gáspár helytörténész mutatta be nekik, de a nevezetes vizespincébe is lemerészkedtek. A következő állomás a szalacsi tájház volt, ahol ugyancsak dr. Kéri Gáspár, a nevezetesség alapítója kalauzolta őket, és gondoskodott a tájjellegű krumplisbélesről, illetve a pincelátogatásról is, ahol már lehetett “gyantázni” a másnapi koncertre. Még közel sem volt ezzel vége a szombati programnak, hiszen a “főhadiszállásra” visszatéret vendégeket és vendéglátóikat bográcsos várta, melynek elfogyasztása és leöblítése után “közös főpróbát” tartottak a másnapi koncertre, igaz, ennek repertoárja kötetlenebb volt és a hangnemek között is szabad volt az átjárás…
Vasárnap délelőtt a vendégek Érmihályfalva központját járták be, majd ebéd után már mindenki a római katolikus templomban tartott koncertre készült. Meg is teltek a padsorok, a kórustagok mellett a műfaj iránti általános érdeklődést tekintetbe véve igen örvendetes létszámú volt a “civil” hallgatóság. A megjelenteket Darabont Aliz zenetanárnő, a Veres László Zsolt Városi Kórus vezetője üdvözölte, megköszönve a vendégeknek, hogy elfogadták a meghívást, a római katolikus egyházközségnek és Bogdán István plébánosnak, hogy helyet adnak a rendezvénynek, illetve az önkormányzatnak és a jelen is volt Nyakó József polgármesternek a kórusnak nyújtott mindenkori támogatását. “A közös éneklés semmihez sem hasonlítható élmény”, mondta még egyebek mellett, majd mindjárt egy meglepetéssel állt elő: már a bejáratnál egy-egy kis minikottát kaptak az érkezők, sejthető volt, hogy ebből együttes éneklés lesz. Lett is: az “Eljöttünk, zengjen az ének, Isten áldását ma hintse ránk!” kétsorost énekelte együtt kórustag és hallgatóság, de ez még nem volt elég, a karvezető négy szólamra is osztotta eztán az éneklőket és a hangzás pedig lúdbőröztető volt. Ezzel meg is teremtette az alapot a továbbiakhoz, amikor a hely szellemiségéhez igazított koncertet a házigazda egyházközség Vox Angeli gyerek- és Jubilate Deo felnőtt kórusának közös programja nyitotta, Bokor János kántor vezetésével. A 19 éves felnőtt- és egy éves gyerekkórus 3 énekszámot adott elő. Következett a Veres László Zsolt Városi Kórus (melybe többen maradtak az egyházi kórusból), melynek vezetője ismertette a kórusuk alakulását, rövid történetét, hogy miként került sor arra, hogy felvegyék az alapító nevét. Programjuk sikeresen ötvözte a kórusmuzsika komolyságát és a műfaj nyújtotta könnyedség lehetőségeit. A koncert utolsó harmadában került sor a vendégekre.
Az Id. Csenki Imre Vegyeskórus természetesen időben is több teret kapott és – a jobban hozzáértők szerint is – minőségben is előrébb léptünk. Szűcs Magdaléna karvezető már az elején megköszönte a meghívást és a vendégszeretetet, majd egyfajta zenei időutazásra hívta a hallgatóságot, melynek során a középkortól napjainkig ért a zenei paletta, benne egyházi énekekkel, népdalfeldolgozásokkal, megzenésített versekkel, dicséretekkel, zsoltár-feldolgozásokkal. A hangzást a templom jó akusztikája mellett azzal fokozták, pontosabban tették változatosabbá, hogy a kórustagok látható fegyelem mellett igen sokat mozogtak (ami nem feltétlen velejárója egy kórus előadásának): a templom különböző részeiből gyűltek az oltár elé, majd ott is különböző “alakzatokat” vettek fel, máskor újra szólamok szerint sorakoztak fel más-más fal mentén, mintegy “sztereó hangzást” adva (a karvezető kedélyes megfogalmazása szerint). A hallgatóság figyelmét mindvégig lekötötte a komoly, mégis könnyed, játékos, ezzel együtt a helyszínhez alkalmazkodó, méltóságteljes előadás, mely az ökumenizmus jegyet is hordozta, nem csak a fellépők és a hallgatóság tagjainak hitbéli hovatartozását tekintve, de a végül elhangzott 90. Zsoltár (Tebenned bíztunk eleitől fogva…) is mindenki megelégedésére, a koncert méltó zárásaként csendült fel. Nyakó József polgármester saját bevallása szerint előre elkészített beszédét a hallottak hatására megváltoztatta, és a helyi városi kórus egyik énekéből vett idézetre alapozta: “magyarnak lenni hivatásunk”. Kifejtette: mindannyiunknak hivatásunk, hogy óvjuk és erősítsük a nemzetet azok ellen, akik tettekkel vagy éppen tétlenséggel tesznek kárt benne. Ez a találkozó is megmutatta, hogy közösségünk erős, összetartó. Az elöljáró gratulált a szervezőknek, előadásukhoz is, mely láthatóan/hallhatóan törekszik a tökéletességre, ő maga is szinte kedvet kapott kórustaggá lenni. Hozzátette: örömmel venné, ha a város más közössége is a a római katolikusokéhoz hasonló teljesítményt tudna felmutatni. Ajándékcsomagok, virágcsokrok találtak gazdára a további köszönetnyilvánítások során, majd szeretetvendégség várta a kórustagokat, akik a közeli viszontlátás ígéretével búcsúztak egymástól.