Akár a címbe foglalt megállapítás is lehetett volna a mottója a vasárnap délutáni összejövetelnek, amelyet az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület szervezett a helyi Bartók Béla Művelődési Otthon nagytermében abból az alkalomból, hogy elérte fennállásának 7-ik évét, ami, az egyik fellépő szerint, feljogosítja arra, hogy ezentúl iskolába járhasson. Nos, ami az együttlét örömét, és a szórakozást illeti, abban tanárok is lehetnének, és nem csupán a hasonló korúak közösségében, hanem a náluk sokkal fiatalabbak számára is. Távol álljon tőlem, hogy megszóljam a fiatalokat, vagy éppen a középkorúakat, de el kell mondanom, mennyire meglepett, aztán pedig elszomorított az a látvány, amikor például egy húszéves osztálytalálkozón, vacsora után, de közben is, ki-be járkálnak az ünnepeltek, vagy éppen előveszik okos telefonjaikat, és azok képernyőit bámulják szinte egész este! Akkor miért jöttek el?! Ezt otthon is megtehették volna!!

Igaz, a mi nyugdíjasaink sem tudtak sokáig egy helyben ülni, hamar megbizseregtette talpukat a tánc ingere, és ropták, amíg a zenészek húzták a talpalávalót. Teljesen feloldódtak, mintha egykori önmagukat próbálták volna felidézni, ami részben sikerült is. Azért részben, mert a lélek, a jókedv kitartott, a test viszont elég hamar elfáradt, és pihenést diktált a gazdájának! Hiába, a Természettel nem lehet ujjat húzni, mert nekünk jut a rövidebbik rész, még akkor is, ha erről nem akarunk tudomást venni!

Nagyon örültünk a magyarországi Sárszentmihály település Nyugdíjas Egyesülete küldöttségének, akik, a régi barátság okán, most is megtisztelték jelenlétükkel az évfordulót, sőt, egy kis önálló műsorral kedveskedtek. A házigazdák Szabó Jánost, az érmihályfalvi Móka színjátszó csoport vezetőjét kérték fel, hogy szórakoztassa a jelenlevőket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Nyakó József polgármester és Karsai Attila polgármester-helyettes is. Nyakó József elmondta, menyire örül a város vezetősége a nyugdíjasklub létezésének, ugyanis mindig lehet számítani a segítségükre, ezért igyekszik ugyanezt tenni a város vezetősége is, amikor ezt igénylik a tagok.

Az ellátásról az egyesület ügyes nőtagjai gondoskodtak, egyesek közülük az unokákat is rávették, hogy segítsenek a felszolgálásban. Köszönjük, gyerekek, ügyesek voltatok!

Új zenekart is meghallgathattunk, s igen elégedettek voltunk a zenéjükkel, hiszen mindegyiket velük együtt fújtuk, ugyanis a mi fiatalságunk ringatott újra rózsaszín álomba.

Azt most is meg kell jegyeznem, hogy elkeserített a férfitársak igen csekély létszáma. De hát ez az élet sora! A Fennvaló igen furcsán határozta meg a nők és a férfiak életkorát, utóbbiak ugyanis sokkal hamarabb itt hagyják ezt az árnyékvilágot! Biztosan van ebben is egyfajta logika, amit nekünk, halandóknak, nem kell mindig értenünk!

Boros József