Sillye Judit: A mi márciusunk
a ránk nyíló tavasz ege
múltunk albumában lapoz
élő csillagok jelet küldenek
lelkünk templomi csendjébe
ismerős arcok márciusát hozva
emlékek érzések összecsengenek
a duzzadt rügyű kerti fák
szemébe nevetnek a télnek
a tömjénillatú föld felett
kivirulnak a kokárdák
harsány fiatal szelek
üzenetet hoznak a múltból
akkor 1848-ban
az elégvolt gátnak feszült
beleharsogva a világba
egy nemzetnek óhaját
sereglettek mind a lánctörők
parázsló szavak viharként
zúgtak át a magyar hazán
kezek fonódtak csatárláncba
empátiával dördült az ég is
visszhangzott a halló fülekben
első a jog és a szabadság
ma már a szavak csendesebbek
a dalok sem zúgnak messzire
szívünkbe zárva dicső örökségünk
egymás kezét el nem eresztve
eltéphetetlen lesz a fonál
kössön hőseink kitartása
ne hagyjuk átmosni agyunk
az újrakezdés fátumának hitét
senki nem veheti el tőlünk
zászlóink életet mintáznak
ettől vagyunk européerek
rabláncot már nem kell törni
de a feladatunk nem kevés
vigyázni jogot szabadságot
a fáklyát gyermekeink vigyék
az emlékezés lángjával tovább
ennek fényében hajtsunk fejet
a nemzet mártírjai előtt
emlékkoszorúnk így lesz hiteles
imaként ápoljuk áldozatukat
áldás és védő kar oltalmában
vigyázzuk vigyázzuk a szabadságot
Érmihályfalva, 2018. március