2019. October 24.
Ünnepi beszédekkel, az alkalomra készült műsorral, koszorúzással emlékeztek az '56-os forradalom 63. évfordulóján.
A már előző napon elkészített nemzeti színű díszletek között szerda délután fél hatkor kezdődött az idei október 23-i megemlékezés az RMDSZ szervezésében, a Széchenyi téri ’56-os emlékműnél, ahol Varga Róbert történelemtanár moderátori szerepében köszöntötte a megjelenteket, elsőként Nyakó József polgármesternek adva szót. Az elöljáró beszédében egyebek mellett így fogalmazott: “Nemzeti ünnepeink szónokai a tisztelet és elismerés hangoztatásán túl, minden évben időszerű üzeneteket is megfogalmaznak a tisztelgő ünneplők felé. Teszik ezt mindenkor azzal a reménnyel, hogy a tisztelt hallgatóság érti és megérti üzeneteik lényegét. (…) Biztos, hogy mi magyarok nem Molotov-koktélok dobálásával nyerhetjük meg jövendő forradalmainkat. Megmaradásunkat és folyamatos megújulásunkat saját erőnkbe vetett hitünk, eltökéltségünk, kreativitásunk és bátor politikusaink megfontol döntései biztosíthatják számunkra. A történelem nagy megpróbáltatásai során rendre azzal szembesültünk, hogy csak magunkra számíthatunk. (…) Napjainkban ördögi eszközökkel, alattomos hadviselés zajlik, hogy hiteltelenné tegyék demokratikusan választott vezetőinket, hogy bizalmatlanságot szítsanak magyar és magyar között. Ha nem vagyunk elég éberek, éppen a magyarok szembenállásának köszönhetően érik el céljukat, azzal, hogy a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül marad.(…) Ahogyan az ’56-os hősöknek és az Érmihályfalvi Csoport tagjainak küldetésük volt abban a történelmi korban, úgy a mi nemzedékünk sem várhatja közömbösen, tétlenül sorsa jobbra fordulását, (…) ott, ahol feladatot vállal – iskolában, munkahelyen, családban, közösségben – hatványozott hatékonysággal kell ellensúlyozza az immár 100 éves kisebbségi létből fakadó hátrányokat. A magyar kormány nemzetegyesítő és nemzetépítő munkájának köszönhetően az utóbbi időben könnyebben viseljük a kisebbségi sorsunk keresztjét. (…) Ezzel együtt még rengeteg feladat vár gyermekre, szülőre, tanítóra, papra, nemzetünk vezetőire, minden magyarra, hogy végre kedvünkre éljünk, építsük szülőföldünket, az Érmelléket, városunkat.”
Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő három kérdés köré építette beszédét: kik indítanak forradalmat, kikre lehet abban számítani, illetve mi egy forradalom következménye? A téma kifejtésében elhangzott: az ifjúságnak mindig kiemelt szerepe van a szabadságharcokban, lásd. 1848-as “márciusi ifjakat” vagy 1956-os “pesti srácokat”. Ők mindegyik korban figyeltek a világ változásaira, a reform-mozgalmakra s amikor megérett a gondolat, felemelték a zászlót. Minden sorsfordító eseménynél bebizonyosodott, hogy csak magunkra számíthatunk, ahogyan manapság is: saját ifjúságunkra, saját értelmiségünkre, saját vezetőinkre. A forradalom leverése után több elítél volt Romániában, mint Magyarországon, mondta a történész-politikus, ami szerinte része volt annak a ma már 100 éves folyamatnak, hogy a hatalom ürügyet keres a kisebbség megtörésére, melynek mai történései között említette a Markó Attila vagy a csíkszeredai polgármester és alpolgármester elleni eljárásokat. “Mindezek ellenére hisszük, hogy nekünk itt kell maradnunk”, zárta szavait Szabó Ödön.
A GGG Irodalmi Stúdió Boros Emőke és Baghiu Mónika tanárnők vezetésével adott elő ez alkalomra készült zenés verses összeállítást, melyben szólót énekelt Molnár Sára. Ahogyan lenni szokott, a GGG műsorában mindig van valami “meglepetés”, idén annak könyvelhetjük el A Pál utcai fiúk című musical egyik legismertebb betétdalának, a Mi vagyunk a Grund címűnek a beépítését a műsorba, melyben a Pál utcai fiúk helyett az ’56-os forradalmi vezetők mondtak “jelent” a szólításra.
A továbbiakban az 1. számú Mezőgazdasági Technológiai Líceum XI. B. osztályos diákja, Deák Ádám olvasta fel saját, Emlékük című versét.
Koszorúztak (a szólítás sorrendjében): Szabó Ödön képviselő; a Helyi Tanács nevében Nyakó József polgármester és Karsai Attila alpolgármester; a helyi RMDSZ nevében Kiss Csaba alelnök; a református egyházközség nevében ifj. Torda Imre; a római katolikus egyházközség nevében id. Lupsa János és Bíró Árpád; az Érmihályfalváért Egyesület nevében Oláh Sándor és ifj. Nagy László; a Szépkor Nyugdíjas Egyesület nevében Bobes Erzsébet és Magda Erzsébet; az RMDSZ-Nőszervezet nevében Gábor Éva és Nyakó Irénke; a Piros Rózsa Egyesület nevében Kovács Tünde és Kozma Károly; az 1. számú Mezőgazdasági Technológiai Líceum nevében Zeffer Tímea, illetve Pál Annamária és Deák Ádám; a Zelk Zoltán Gimnázium nevében Csengeri Csongor, illetve Molnár Sára és Karsai Kristóf; az Egészségügyi-Szociális Központ nevében Csűri József és Bibart Angéla; a Történelmi Vitézi Rend nevében Hegedüs Attila; a helyi ifjúsági szervezet és a VIDIFISZ nevében Boda Brigitta, Sumán Anikó és Bertalan Alexandra; az Aladin Hero Team nevében Szalai Szilárd és Boka Erik; a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete nevében Török László; Cseke Attila szenátor nevében Varga Róbert irodavezető. A legmeghatóbb, egyúttal leglátványosabb momentum volt, amikor ezúttal is koszorúztak néhány ’56-os áldozat hozzátartozói: Székely Albert részéről gyermekei, majd egy-egy szál virággal követték őket unokái és dédunokái, ha jól számoltuk, 14-en sorakoztak fel a tiszteletadásra, majd követték őket Rimay János dédunokái, több leszármazott családot is képviselve. A felszólításra, miszerint, ha valaki még óhajt tisztelegni, tegye meg, egyedül az V. B. osztályos Aszalós András jelentkezett, aki bátran kilépve vitte mécsesét az emlékműhöz.
Az emlékünnepség a Himnusz éneklésével zárult.
(További fotók ITT.)