Eljött a nem is annyira várt késő ősz, az év utolsó előtti „embere”;, ami az időseknek nem éppen a kedvenc évszaka, az érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület tagjai azonban nem akasztották szegre az utazótáskákat, inkább ismét útra keltek, hiszen a borús, változó időjárás többségük számára nem jelenti azt, hogy eljött a téli tespedés, az eseménytelen, rosszabbnál rosszabb tévésorozatok élvezetének ideje! Nem bizony, ugyanis várta őket a Márton-napi libafesztivál, amely ebben az évben is Hajdúszoboszlón találta őket. Mindenki kíváncsi volt az idei rendezvényre is, ám kissé csalódott, aki újdonságokat remélt, ugyanis az utcahosszúságú sátorban a tavalyi népzene együttes, és ugyanazok, a kissé már unott, eléggé elhízott, ám bizonyára tisztességesen megfizetett táncosok próbálták szórakoztatni a tisztelt odalátogatókat. Ezt érezhették a nézők is, ugyanis többen bekapcsolódtak a táncba, és jókedvvel ropták a talpalávalót, köztük érmihályfalvi nyugdíjas is volt, aki egyáltalán nem hozott szégyent ránk. Kerestük az újdonságokat, és hamar meg is találtuk azokat. Rengeteg árus kínálta portékáit, nagyszerű volt a bemutatójuk és a csalogató szövegük, de hamar elmúlt a vásárlókedvünk, amikor rájöttünk, hogy számunkra megfizethetetlen összegeket kérnek. Egyik utastársunk például azt tervezte, hogy Erzsébet -napi bulijára hízott libamájat és combot visz haza a családjának, ám hamar letett a szándékáról, amikor kiderült, hogy néhány deka máj árán itthon egy egész libát vásárolhat! A fürdő előtti utca mentén különböző árusok, kézművesek ácsorogtak árulás reményében, ám eléggé változó sikerrel, ami nem csoda, hiszen nem a szegény, nyugdíjból élők zsebére voltak szabva áraik.( Minden bizonnyal a fürdőző külföldiekre számítottak, akikből viszont elég sok volt!)
Elfogadható áron csak ludaskásával lakhattunk jól, amit egyesek a hazulról hozott szendviccsel fejeltek meg. Még a forralt borok is becsapták a vásárlókat, ugyanis az volt az érzésünk, hogy túl sok volt az üstökben a víz, amit rengeteg fűszerrel igyekeztek álcázni. Ennek folyományaként, minél többet ittunk belőle, annál józanabbak lettünk! Talán azok jártak a legjobban, akik bementek fürdőzni egyet, amíg a buszt vártuk.
Örömmel láttuk, hogy ezúttal több fiatal is velünk tartott, és jól érezte magát. Talán kíváncsiak voltak, mi a szöszért vágyik a nagyi, vagy a nagytata annyira utazni. Nem értik, hogy aki otthon örökké fáradt, fáj a lába meg mindene, örökké rosszkedvű, lehangolt, a buszon mintha kicserélték volna, énekel, viccelődik, örül a másiknak, végigjár mindenkit, megkínálja társait az otthonról hozott finomságokkal, egyszóval megpróbál ismét teljes életet élni.
Pedig a válasz egyszerű: ezért, kedves utódaink!
Boros József