A tél kedvenc évszakom, mert nem vagyok fázós természetű és híve a kánikulának, a mostani azonban már több volt a soknál, igencsak próbára tette a halandók tűrőképességét. Így lehetett ez már elődeink életében is, talán ezért találták ki a farsangot, ahol mulathattak, ingerkedhettek a tél fagyával, és próbálták rávenni a zúzmarás szakállú emberkeserítőt, hogy álljon odébb egy házzal.

Ennek a hagyománynak a jegyében rendezték meg Érmihályfalván is a farsangi mulatságokat, ifjak, középkorúak és idősek egyaránt, mindenki a maga módján. A helyi Szépkor Nyugdíjas Egyesület már hagyományt teremtett ezen a téren, ugyanis ebben az évben is mulattak a tagok, ezúttal azonban kissé „felturbózták”;a mulatságot, ugyanis összefogtak, és önerőből hoztak össze egy kis műsort. Igen kellemes meglepetés volt, amikor az ötletgazdák puhatolózására szinte “tömegesen” tódultak a szerepelni vágyók, senkit sem kellett kérlelni. Így született meg egy Mónika show paródia (írta és rendezte Boros József), egy mulatós slágerre átköltött táncfergeteg (megálmodta és rendezte Lunczer Mária tanárnő), melyben a hölgyek görbebotokkal és járókeretekkel ropták a táncot, miközben harsányan énekeltek hozzá az alkalomhoz igazított szöveget. A két szám között Boros József igyekezett fokozni a hangulatot a Lady Carneval című, eredetileg Karel Gott cseh énekes, magyar nyelven pedig Korda György által ismertté tett sláger eléneklésével.

Batyus bál volt a találkozó, s ez talán azért is jó, mert ilyenkor a háziasszonyok megkínálhatták saját készítésű kulináris remekeikkel a többieket, már-már olyan érzése támadt részvevőknek, hogy egy kis házi főző- és cukrászverseny közepébe csöppent bele. A férfiak azonban nem számíthattak ilyen megmérettetésre, ugyanis csupán öten voltak, mert különben sem vagyunk sokan. Ez nem jelenti azonban azt, hogy szomjan maradtak a különös zamatú borokra szomjazók.

A zene hamar felrángatott a székről szinte mindenkit, akinek nem voltak nagy fájdalmai, de olyanok is akadtak a jelenlevők között, akiknek javára írható, hogy a fájdalom ellenére is eljöttek, mert úgy érezték, hogy ehhez a közösséghez tartoznak! Még a szerelem vonatába is beszálltak, s együtt száguldtak az eltűnt ifjúság keresésének nosztalgiából készült sínein. De nem vallottak szégyent az örökké divatos táncokban sem, nagyon „ott voltak”; a twistben, a keringőben, a csárdásban stb., s ezt az örömet csupán az homályosította el egy picit, hogy a nők kénytelenek voltak egymással táncolni. A tavalyihoz képest most sokkal kevesebben voltak jelen, ugyanis a legtöbb esetben a betegség akadályozta meg a tagokat, hogy eljöjjenek.

Együtt mulatott velünk Nyakó József polgármester úr is, köszönjük neki, hogy minden alkalommal megtiszteli rendezvényeinket a jelenlétével. A műsor végén szereplésre hívta a “táncosokat” az RMDSZ által megrendezendő farsangi bálba. Vegyük ezt az elismerés jelének?

Boros József