“Évente visszatérő ünnep a ballagás, mégis mindig más” – mondta péntek délelőtt a Mezőgazdasági Főgimnáziumban Kéri Hajnal főtanfelügyelő-helyettes, és talán ez a fogalmazás tükrözi leginkább azt az érzést, hogy mintha tegnap lett volna, amikor az előző generáció búcsúzott, és máris a sarkukat tapossa a következő, s bár szinte mindig ugyanaz történik, mégis más, mégis újra és újra megható.
Megkönnyebbülten sóhajthattak fel péntek reggel tanárok, diákok egyaránt, nem kevésbé a ballagók családtagjai: az előző napok esőzései után napsütéses időjárásra ébredtünk, ahogyan a meteorológusok mondják, az évszaknak megfelelőre.
Már a ballagás 10 órára meghirdetett kezdése előtt jóval virágcsokrokkal “felszerelt” hozzátartozók igyekeztek az iskola irányába, kocsikkal pedig jó darab útszakaszon alig lehetett parkolni.

Tíz órakor megszólalt a csengő, és hagyományos “kézi vezérlésű” hangjára a végzős osztályok végig ballagtak az osztálytermeken, folyosókon, tanárin, és a főbejáraton elhagyva az épületet érkeztek meg az udvarra, miközben szólt a Gaudeamus igitur…
Az osztályok elhelyezkedését kicsit hátráltatta, hogy a hátsó kijáratnál új lépcső épült mozgáskorlátozottaknak készített kiegészítővel, ami megakadályozta a hagyományos felsorakozást, és új “rendszert” kellett rögtönözni.

De mindez csak pár perc volt, és Zeffer Tímea igazgatónő köszönthette a megjelent szülőket, ismerősöket, a meghívottakat, a pedagógusokat. Az igazgatónő a tanév legszebb ünnepének nevezte a ballagás napját, hozzáfűzve, hogy az ünnepeltek “olyan okosak, olyan szépek, és olyan fiatalok, mint ma, talán soha többet nem lesznek”. Dr.Dersidan Stefania aligazgatónő hallható meghatottsággal kérte a “véndiákokat”, ne feledjék a későbbiekben sem el iskolájukat, mert mint majd rá fognak jönni, ott töltötték legszebb, örömökkel és csalódásokkal színes éveiket.
A végzősöknek gratulált a továbbiakban Kéri Hajnal főtanfelügyelő-helyettes, a már a bevezetőben is idézett gondolat mellett kifejtve, hogy nincs két egyforma életút, minden fiatalnak meg kell találni a sajátját.
Az örömről és a szépségről szól ez a nap – fogalmazott Nyakó József polgármester, aki megfogalmazása szerint leginkább egy iránytűt adott volna a ballagóknak útravalóul, hogy azok mindig találjanak vissza szülőföldjükre.

Karsai Attila alpolgármester egyebek mellett azt kívánta a ballagóknak, hogy mindig tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, az értékeset az értéktelentől.
A történelmi egyházak vezetői közül Bogdán István római katolikus, dr.Zima Zorel görög katolikus és Popa Marius ortodox lelkészek kértek áldást iskolára, pedagógusokra, diákokra egyaránt.
A továbbiakban a tanulmányi eredményekkel kiérdemelt jutalmakat adták át osztályonként az osztályfőnökök, majd azokat is díjazták, akik megyei, országos vagy nemzetközi szintű tanulmányi versenyeken öregbítették iskolájuk hírét.
Ezután a XI. osztályok képviselői “elbocsátó”, a XII. osztályok kiválasztott diákjai búcsú beszédeket mondtak, majd a ballagók tovább adták az iskola jelképes kulcsát az őket követő generációnak.
Eztán nem is maradt hátra más, mint a ballagókat “visszaadni” családjaiknak, és pillanatok alatt kialakult az a színes forgatag, amikor a hozzátartozók sajátjaikat keresték a tömegben, hogy átadhassák a virágcsokrokat, és a jókívánságokat.
Nem ünneprontásként tesszük hozzá, hogy a végzősöknek mostantól még 10 napjuk van az érettségi megkezdéséig.