A testi és lelki gyógyulás ötvözésének lehetősége

A testi és lelki gyógyulás ötvözésének lehetősége
2018. October 5.
Olyan kiállítás nyílt kedden este a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtár galériájában, mely formabontó módon ugyan, de kapcsolódik az Érmellékhez. A tervek szerint az eseménynek folytatása is lesz, Érmihályfalván.
/vlm/Image/Show/84/
A háttérben álló alkotók szószólója köszönti mesterüket (fent), Barta Magdolna és Nagy Piroska között Nagy Adrienn (balról) alkotásai előtt, jobbra Potyók Tamás festőművész (alul)

Színben – Formában címmel nyílt képzőművészeti kiállítás kedden este Debrecenben, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár II. emeleti galériáján. Az eseménynek érmelléki kötődése is volt, ám nem abban a formában, ahogyan az ilyen esetekben hagyományosan (kiállítók vagy közreműködök révén) lenni szokott. Történt ugyanis, hogy a cívis városban működő, Potyók Tamás festőművész által működtetett Potyók Festőiskola 13 tagjának alkotásaiból nyílt tárlat. Hogy kicsit fokozzam az érdeklődést, röviden beszámolok arról, hogy a “műhelymunkát” irányító művész a kiállítás anyagának méltatásában elmondta: a rajzolt és festett portrék, csendéletek, tájképek vagy akár a reprodukciók alkotóik útkeresésének tanúi, a tárlat pedig egyfajta tükör: hogyan is állnak, mire jutottak. “Rajzolni és festeni jó”, foglalta össze mondanivalóját a művészekre jellemző tömörséggel Potyók Tamás, akinek amatőr alkotó tanítványai természetesen meg is köszönték, hogy kitartóan és “családias hangulatban” foglalkozik velük, illetve, tekintve, hogy a tanítványok túlnyomó többsége nő, megfogalmazta azt a (szerintünk nem csak erre a szituációra érvényes) bölcsességet, miszerint “jobb, ha a nőnek van igaza, mert akkor béke van”.

A köszönő szavakat Nagy Adrienn tolmácsolta társai nevében, és személyének említésével el is érkeztünk a fentebb beharangozott érmelléki kötődéshez. Nevezett ugyanis “civilben” gyógymasszőr, és ebbeli minőségében igen ismert az Érmelléken is, hiszen gyógyulásra vagy jobbulásra vágyó klientúrájának számottevő hányada – a teljesség igénye nélkül – érmihályfalvi, margittai, albisi, ottományi, székelyhídi, szalacsi, diószegi, érsemjéni, de a Szatmár megyei Piskoltot és Nagykárolyt is említhetnénk. Magam is rendszeresen megfordulok Nagy Adrienn masszőri birodalmában (lekopogom, nem páciensként), így másokhoz hasonlóan tanúja lehettem az elmúlt egy évben (amióta tagja a festőiskolának) az annak falán berendezett “állandó kiállítás” révén művészi fejlődésének. Az alkotó kérdésünkre elmondta: már óvodásként országos rajzversenyt nyert, ám élete nem a művészi pálya felé fordult. Már 17 éve gyógymasszőr, s miután gyerekei “kirepültek”, alkalma adódott régi vonzalmához visszatérni. Régi képei alapján nyert “bebocsátást” a Potyók Festőiskolába, az alkotás számára “kikapcsolódás és terápia-jellegű”, amit másnak is ajánl. Már mi tesszük hozzá, hogy személyében tehát a testi és a lelki gyógyulás lehetősége ötvöződik. Nem meglepő módon a kiállítás megnyitójára hivatalosak voltak a határ innenső oldaláról is az ismerősök, páciensek, kik közül magam feleségemmel, illetve Albisról Nagy Piroska és Barta Magdolna tett ennek eleget. Talán többen fognak érdeklődni, ha az alkotó közelebb jön hozzájuk, tervben van ugyanis, hogy Nagy Adrienn Érmihályfalván is kiállítson, a részleteket majd idejében hírül adjuk.

(Bihari Napló / Rencz Csaba)

Keresés