A Helyi Tanács oktatási–kulturális-vallási- és sport bizottsága elnökeként, több helyen és több ízben szót emeltem annak érdekében, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy városunk református egyházának és iskoláink együttműködését szorgalmazzuk. Tisztelettel értesítem mindazokat, akikhez még nem jutott el a hír, hogy bizottságunk támogatta az egyházi óvoda ideiglenes működését, annak ellenére, hogy mind a mai napig nem kaptuk meg az intézménytől a kért, az engedélyezéshez szükséges hivatalos információkat.

Engedjék hát meg nekem, hogy én is, példát mutatva, őszintén szólhassak …. vagyis írhassak, ha már nem kaptam szót azon az ünnepi kerekasztal beszélgetésen, amelyen december 22-én vettem részt, az istentisztelet után.

Békével és reménységgel mentem a találkozóra, azzal a hittel, hogy Tőkés László forradalomban játszott szerepének méltatásán túl, valóban beszélgetni fogunk a református egyház helyi vezetőivel a forradalom utáni harmincegyedik esztendő és közös jövőnk építéséről.

Sajnos, egy idő után “más vizekre” terelődött a beszélgetés, ezzel aztán el is veszítve méltó ünnepi jellegét. Szerettem volna megosztani gondolataimat napjaink oktatási-nevelési gondjairól, esetleg elmondani azt, hogy a jövőben miként lehetne békésen, együttműködve nevelni a jövő nemzedéket, de tiszteletes asszony megvétózta a hozzászólásomat, persze jogában állt, csak épp nem volt etikus…

Harmincnyolc év szakmai tapasztalattal bizton állítom, hogy sem nemzetiség, sem vallás, sem politikai hatás nem befolyásolhatja gyermekeink legjobb értelmi és érzelmi neveltetését úgy, mint az önzetlen szeretet. A szülők, az iskola és az egyház feladata megteremteni a legjobb feltételeket, hogy olyan nevelők, olyan egyházi vezetők vegyék körül és neveljék gyerekeinket, akik saját példás magatartásukkal, képzettséggel, erkölcsi alázatukkal adnak rangot ennek az emberformáló hivatásnak.

Bízom abban, hogy valamikor mégis sikerül higgadtan, tárgyilagosan és minden személyes vagy közösségi sérelmet félre téve, eredményesen közös nevezőre jutni … hiszek ebben, gyermekeink érdekében.

“Ahogy az ember az ő szívében gondolkodik, olyan ő …. ” (Péld. 23,7)

Gábor Éva tanítónő, bizottsági elnök