Újra nagy hőségben és nagy zsúfoltságban került sor a Zelk Zoltán Általános Iskola nyolcadikosainak ballagására. A hat osztály búcsúztatására csütörtök délben került sor, amikor a diákokat, tanárokat, szülőket, rokonokat Csengeri Csongor igazgató, illetve Körmendi Gyula aligazgató köszöntötte (előbbi magyarul, utóbbi románul, a további rész is kétnyelvűen zajlott).

Ezt követte a VII. osztályosok búcsúztató beszéde, melyben egyebek mellett elhangzott: “El kell búcsúztassunk titeket, aminél fájóbb feladatot nem is kaphattunk volna. Nem fogunk látni titeket minden nap, nem futunk össze a folyosókon, tornaórán, a bódéban. (Utóbbi az iskola főépülete melletti kis üzlet “beceneve” – szerk. megj.) Átvesszük a stafétát tőletek, ami keserédes érzés. (…) Aki zelkes volt, az zelkes marad. Ne feledkezzetek meg arról a helyről, ahol minden elkezdődött, az itt hagyott barátokról, tanárokról, élményekről, mert mi nem fogunk megfeledkezni rólatok. Itt maradtok velünk az átbeszélgetett szünetekben, az átnevetett próbákban és az átbulizott suli-bulikban.” A továbbiakban ugyancsak a hetedikesek adtak elő műsort, majd a nyolcadikosok búcsúbeszédei következtek.

Ezt követően osztályonként és névsor szerint szólították színpadra a diákokat és az osztályfőnököket, hogy átvegyék a ballagáshoz elengedhetetlen batyukat: VIII. A – Fele Mioara, VIII. B. – Bordi Maria, VIII. C. – Szabó Emőke, VIII. D. – Erdődi Emma, VIII. E. – Török Erzsébet, VIII. F. – Tatár Katalin.

A végzősök maguk is rövid műsorral, illetve fotókból készül összeállítással emlékeztek “zelkes” éveikre, ehhez az emlékezéshez a tanárok kórusa is hozzájárult.

Az ünnepség végén a nyolcadikosok, a Gaudeamus éneklése közben, kiballagtak az udvarra, ahol már virágcsokrokkal, egyéb ajándékokkal vártak rájuk a családtagok, rokonok.