Az evangéliumból Bakos Gábor segédlelkész olvasott fel, majd elsőként Bogdán István plébános mondott beszédet. Felemelő pillanatnak nevezte, hogy újra emlékezhetünk vértanúinkra, majd párhuzamot volt abban, hogy Jézus kereszthalálakor is elsötétült az ég, illetve 1849. október 6-én is borús, esős idő volt Aradon. Jézus feltámadásával a harmadik napon a sötétséget legyőzte a fény és a vértanúk esetében sem tartott örökké a szomorúság, példájukkal reményt és hitet adtak, hogy áldozatuk meghozza gyümölcsét. “Áldozatuk kötelez ma is bennünket, hogy vállaljuk a harcot családunkért, nemzetünkért, és ez sem lesz jutalom nélküli”, fogalmazott Bogdán István. Balázsné Kiss Csilla református lelkész is párhuzamot volt beszédében, amit a Máté evangéliumából vett idézetre alapozott: “Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”
Nem lehetett egyszerre Ferenc József császárt és a Kossuth Lajos kormányzót szolgálni, fejtette ki a tiszteletes asszony, szembe állítva az osztrák és a magyar mentalitást, azzal támasztva alá, hogy a tábornokok megítéléséhez is másként viszonyult a két ország törvénykezése. Manapság is két világnézet feszül egymásnak, amikor az európaiság egyfelől a a krisztusi értékrendet vallja, másfelől minden vallást jobbnak tekintenek, mint a kereszténységet, illetve úgy gondolják, Isten helyett is döntéseket lehet hozni. “Adja Isten, hogy mindig magyar szemszögből lássuk a világot”, zárta szavait a lelkész. A továbbiakban a GGG Irodalmi Stúdió ez alkalomra készült verses, illetve a tábornokok búcsú-leveleiből összeállított zenés összeállítását hallgathattuk meg. Boros Emőke és Baghiu Vadász Mónika tanárnők vezetésével Molnár Boróka Lilla, Király Johanna, Pap Kamilla, Gulácsi Kitty, Zdroba Natália, Felvinczi Fanny, Tóth Judit Eszter, Csűri Enikő, Darabont Gréta és Molnár Kristóf (gitárkíséret) adta elő a műsort, mely idén sem nélkülözte az újítást, hiszen két Republic dal (Erdő közepében járok, A csend beszél tovább) foglalta keretbe. A megemlékezés, melyen közreműködött a házigazda egyházközség Jubilate Deo kórus, a Szózat és a Himnusz éneklésével zárult.