Helyi idő szerint 13 órakor kezdődött az az ünnepség, melynek keretében 301 személy tett magyar állampolgári esküt Nyírábrány nagyközség kultúrházában.

A megjelenteket – esküt tevőket, illetve kísérőiket – a Himnusz elhangzása után Nyíri Béla nyírábrányi polgármester köszöntötte, arról beszélve, milyen jelentősége van a magyar állapolgárság könnyített megadásának a nemzet határok feletti újraegyesítésében.

A polgármester beszéde után az érsemjéni Ezüstperje néptánccsoport szentiványi táncokat mutatott be.

Következett az esemény fénypontja: Nyíri Béla polgármester “előmondása” után elmondták az eskü szövegét az újdonsült magyar állampolgárok, akik az erről szóló okiratot már a terembe lépéskor megkapták a nyírábrányi előljáróság munkatársaitól.

A továbbiakban az érmihályfalvi id.Szilágyi Ferenc mondta el Magyarnak lenni jó című versét, majd Tasó László nyíradonyi polgármester, FIDESZ-es országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, egyebek mellett kifejtve, hogy a mai nap után is valószínüleg mindenkinek úgyanúgy folytatódik majd az élete, ahogyan eddig is zajlott, de reméli, a magyar állampolgárság tudata talán segíti majd a további helytállást, hiszen a határon túliak eddig is jó magyarként éltek, ezzel mintegy példát mutatva az anyaországiaknak.

A beszéd után elismerések átadása következett: miközben Erkel Ferenc Bánk bán című operájából a Hazám, hazám… című ária szólt halkan a hangszórókból, a polgármestertől munkája elismeréseként emléklapot vehetett át Tasó László országgyűlési képviselő, id.Szilágyi Ferenc, az Ezüstperje néptánccsoport fekészitéséért Sütő Szabolcs és Sütő Judit, továbbá Sütő Judit, az érmihályfalvi RMDSZ-szervezet titkárnője, illetve Czeglédi Júlia, az Érmihályfalván működő Érmelléki Demokrácia Központ irodavezetője, akik a honosításhoz szükséges dokumentációk elkészítésével segítik a kérelmezőket a magyar állapolgárság elnyerésében.

Az Ezüstperje még egyszer színpadra lépett – ezúttal kalotaszegi koreográfiával, majd a Szózat eléneklése után a helyi önkormányzat munkatársai pezsgőspoharakkal jártak körbe, hogy mindenki koccinthasson az emlékezetes alkalomra, és arra – ahogyan Tasó László fogalmazott – hogy a magyar állampolgárság, és annak felvétele soha senkinek ne jelentsen hátrányt.

Mindezek után előkerülhettek a fényképezőgépek, hogy emlékfotók készüljenek a jeles alkalomról az országzászló előtt (jobb oldali fotónkon) – tudniillik, az esemény kezdetén mindenkit megkértek, hogy csak a fellépőkről, illetve a szónokokról készüljön felvétel a ceremónia idején, így óvva azokat, akik esetleg nem akarják a szélesebb nyílvánosság elé tárni, hogy magyar állampolgárok lettek.

A krónikához tartozik, hogy a barantói határátkelőnél láthatóan nem voltak felkészülve a tömeges eskütételre, illetve az ezzel járó megnövekedett forgalomra: mind az eseményt megelőzően, az “odaúton”, de méginkább visszafelé több száz méteres sor alakult ki az átkelőnél, amit végül úgy orvosoltak, hogy egy újabb kiléptető sávot is megnyitottak.