
Balaskó Vilmos 1984-ben fejezte be Élet a föld alatt című könyvét, melyet 2002-ben adott ki a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, ebben a könyvben olvastam az alább ismertetett érdekes adatot a mi Móka patakunkról.
Íme:
„Az 1914-es világháborút követő impériumváltozás után az egyházak tartották össze és vették védő szárnyaik alá az elcsüggedt emberi lelkeket az egész Érmelléken. Már a határ megvonása körül is bonyodalmak voltak. Mindenki a nagyhatalmak képviselőinek a félrevezetéséről beszélt. Érmihályfalva határában volt egy ún. Móka- patak. Ez hajózható folyónak volt feltüntetve. Az olaszországi delegátus haragjában átugrotta a patakot és azt kiabálta: Ez nektek hajózható folyó?!!
Hogy honnan maradt fent ez a történelmi pillanat? Onnan, hogy a delegáció tagjait a környékbeli földbirtokosok négylovas hintói hordozgatták ide-oda és a hintókat maguk a földbirtokosok hajtották strucctollas parádés kocsisnak öltözve. Ezek egyike pihenő idejében otthon rendszeresen tanult és olvasott francia nyelven. Ez megértette és megjegyezte, amit maguk között beszéltek a delegátusok.”
(Megjegyzés – A fejezet címe: Érmelléki ősz, az idézett szövegrész a 90.oldalon található.)