Berecz András előadóművész-mesemondó tart “Angyalfütty” címmel ének- és mesemondó estet április 1-én, kedden 18 órától a Bartók Béla Művelődési Házban. A jegyek ára elővételben 10 lej, a helyszínen 15 lej, csoportos kedvezmény (20 fő felett) 8 lej.
Az alábbiakban olvasható az előadóművésszel készült interjú, melyet az előadókörutat szervező Borostyán Produkció bocsátott rendelkezésünkre:

Angyalfütty, avagy Berecz András és munkássága dióhéjban

Berecz András ízes beszéde miatt mindenkinek az az első benyomása, hogy székelyföldi embert hall. Pedig a Kossuth díjas művész budapesti születésű. Fiatalon jogásznak majd festőnek készült ám az élet más sorsot szánt neki. Szerencsénkre.

Az első dalokat édesanyjától tanulta. Megalapította az Ökrös és Egyszólam együttest, és énekesként hamarosan igen népszerűvé vált. Az éneklés mellett néprajzi tanulmányokat is folytat. Kutatási területei elsősorban Felvidék, Erdély, Moldva (ahol először 1979-ben járt), Somogy, de Nagykunságban és Nyírségben is gyűjt dalokat, meséket, tréfákat. Magyar népzenét tanított Kalotaszentkirályon, Jobbágytelkén, Sopronban, a torontói York egyetemen, valamint kanadai és amerikai táborokban is. Tíz éve Kodály-sorozatot indított útjára. Műfordítással is foglalkozik.

A következőkben az ő gondolataiból szemezgetünk.

– Hogyan született az Angyalfütty?

„Az Angyalfütty saját mesém. Nem a földön, hanem ágyban forgolódva álmodtam meg. Ebben a táncok kialakulása a fő esemény. Tisztán láttam magam előtt, hogy valami savanyú, tánctalan ántivilágban, valamely fel nem jegyzett égi háborúban egy angyalt a társai oldalba döfnek, így az, szegény, hullani kényszerül. Aláhullva előveszi a nagy erős kíváncsiság: ha nem bontja ki a szárnyait, mi történik akkor?

…

Messze még a Föld, már az unalom is öldösi, hát unalmában akkorára nyílik ennek az én kisangyalomnak az a formás kicsi ajaka, mint a gyűszű. Akarta, nem, fütyölni kezdegete. Már a nyelve hegyit is kótára igazítá, mer az unalom nagy szerző. Na, közbe lent a Földön, ahol ugye a mesegyűjtők is forgolódnak, egy ember meghallá ezt az angyali muzsikát, ezért ijedtibe egy nagyot újít a világ menetin. Mer az ijedség nagy újító”;…

…

„Ez a mese időközben átalakult, és most érett meg annyira, hogy könyvet, CD-t merjek készíteni belőle. Új mesékkel egészítettem ki. A tánc főszereplője a férfi és a nő, ezért egészen a Paradicsomig, a nagy almafalásig kellett visszamenjek. Többek közt azért, hogy a világ egyik legszebb esztelenségének és haszontalanságnak, a táncnak – mozgató rúgóit valahol az emberpár inai, porcogói közt kedvemre megvizsgáljam. Jól esett Ádányt és Evacskát célirányosan megteremteni. Néha engem is rázott a kacagás! Dörzsöltem a kezem, mert tudtam, hogy ebből nemsokára marosszéki forgatós lesz. Az pedig az élővilág legszebb násztánca, ez tudnivaló. Az emberpár megteremtése és a táncos mese közé még egy csiklandós, csihipuhi mese is kívánkozott. Ebben a férfiak erejét az asszonyok kapják meg. Dehát méltatlan gazdái lesznek. Szegény férfiaknak csontja törik, vére foly. Borul a világrend, ki tud így táncikálni. Na, Krisztus Urunk igazít egyet, leveszi az asszonyok nyakából azt a súlyos terhet – a férfiak erejét – helyreáll az egyensúly, éljen hát az egyensúly, minden táncok alapja!

– Bejárta a fél világot, mesét tanulva, tanítva. Foglalkozott tánccal, zenével, mi az amit még kitűzött célul?

„Egyik nagy álmom filmet készíteni egy észt, egy török, egy skót, egy amerikai és egy algériai mesemondóról. A török fiú, ahogy hallottam róla, Anatóliában, családi környezetben gyűjti a meséket, és Németországban, munkásszállásokon mondja el. Az észt leány kis faluból származik, és Észtországban miatta, az ő hatása alatt mondanak sokan újra mesét. Az algériai postás nemcsak levelet hord, hanem amerre jár, mesét is mond. Ezeknek az egymástól távoli embereknek ugyanazt a tíz kérdést tenném fel, hogy kiderüljön, milyen egészségnek örvend ma az írásbeliség öregapja, a szóbeliség, annak is szeme-füle: a mese.”;

– Attól nem fél, hogy nehézkes lesz a lemez eladása?

„Ha ez műanyag tokos, hagyományos forma, lemásolják, nincs rá szükség, lejárt az ideje. De ha sikerül ennek a cd műfajnak magasabb polcra, könyves polcra kapaszkodnia, akkor még mindig sikeres. A könyvet, ha szép, öröm kézbe venni. Illusztrációi olyanok, hogy ha éppen nincs is az ember CD-lejátszó közelében, beszél magáért. Mesél az is. Ez ma még vonzó. Gyulai Líviusz grafikusművész nemcsak kolléga, hanem barát is, akivel közös gondolataink vannak, egyformán szeretjük a mesét. Játékkal és szépséggel ruházza fel a szöveget. Hír Mihály, a könyv kitűnő tervezője, a szöveg és kép párosításával, arányokkal megint nagyban hozzájárul, hogy a kiadvány szép legyen. Mennyi finom tréfát elhelyezett! Itt van a nap és a hold. Soha nem lehetnek egymáséi a mese szerint. Na most ezen Hír Miska barátunk annyira megmérgelte magát, hogy a páros oldalszámot a nap, a páratlant a hold képébe illesztette. Ahogy a könyvet becsukod, egymást csókolják! Miska kibabrált a természettel.”;

– Milyen a közönség, kinek kell ma a mese?

„A mese természetes, veleszületett igénye mindenkinek. Nem hiszem lenne
olyan, aki ezt az igényt valaha is ne érezte volna! “Bár hajthatnám a fejem
valaki ölébe, bár ülhetnék a lábához, mondana valami olyasmit, hogy lássam
magam előtt!” Aki nem hallott “élőbe” mesét, olyan persze van elég! Magam
is találkozom ilyen emberekkel. Nem sűrűn, az igaz. Ők általában a
beterelt, vagy eltévedt közönség soraiból kerülnek ki. Kísérők, nem
érdeklődők. Kedves marslakóként fogadják a mesét. Ők kacagnak először. Na
nem a tréfákon, hanem a nagy ismeretlenségen! Az elbizonytalanodás nagyon
tud ám csiklandozni! Ilyenkor nem szabad megsértődni!”;

Szerkesztette: Némethy Norbert