Az édesanyákat, nagymamákat köszöntő műsorát a helyi RMDSZ-Nőszervezet a város és az Érmihályfalváért Egyesület támogatásával szervezte meg vasárnap délután. A nézőteret megtöltőket Sütő Judit, a szervezet titkárnője köszöntötte, aki a műsorvezetői feladatokat is ellátta a továbbiakban. A mikrofon elé elsőként a nőszervezet alelnöke, Gábor Éva tanítónő állt, aki az ünnepelteket köszöntő beszédében egyebek mellett így fogalmazott: “Az anyaság a legszebb hivatás. Egy életre szól, soha nem ér véget és nem csak fényes pillanatokból áll. Vannak küzdelmes, nehéz időszakok, komoly próbatételek, hisze senki sem ígérte, hogy könnyű lesz. (…) Amikor gyermekünk elérkezik életének egy-egy fordulójához, összeszorul a szívünk, s örömmel nyugtázzuk: iskolás lett az óvodásból, megvan az érettségi, a diploma is… házasság… unokák… Míg élünk, bennünk van a féltés , az aggodalom, hisz csakis a legjobbat szeretnénk neki.” Dr. Turucz Mária családorvos, nőszervezeti elnök folytatta a gondolatsort: “Anya, anyácska, mama – a szó, ami magába foglalja a szeretetet, tiszteletet, önfeláldozást, amit nem tudunk kellőképpen megköszönni. (…) Anyának lenni azt jelenti, hogy az ember szíve remeg a féltéstől és a vágytól, hogy még több szeretetet adhasson. Ez egy soha véget nem érő történet, szent szövetség, melyre már a fogantatás pillanatában felesküszünk.”
Már a beszédek idején a színpadon volt a Csilinka gyerekkórus, mely a furulyásokkal és a zongorán játszókkal együtt összesen 55 főt számlált. Őket “fogta össze” Darabont Aliz zenetanárnő, hogy elsőként úgynevezett tavaszi dalcsokrot adjanak elő, később Baghiu Mónika tanárnő közreműködésével a Mammy blue című dalt, majd a megható hangokat kicsit tréfásabbra cserélve a Honeybeast együttes A legnagyobb hős című dalának átírt változatát, melyből megtudtuk, hogy apa és anya a “legnagyobb hős”. Karsai Kristóf kisdiák egy vers által azt szerette volna elérni, hogy édesanyja meséljen róla, a legnagyobb kérdés pedig: “Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?”
A GGG Irodalmi Stúdió tagjainak (Csűri Enikő, Felvinczi Fanni, Király Nóra, Kardos Nikolett, Tóth Judit) versei következtek, sőt, Fanni a Halász Judittól ismert Mit tehetnék érted? című dalt is elénekelte. Bár csak pár másodperc volt, de azért megható: a színpadot elhagyót ölelésével édesanyja váltotta, Felvinczi Erzsébet tanítónő Komjáthy Jenő: Anyámhoz című versét mondta el. Boros Emőke tanárnőtől már sokadjára, de varázsát nem vesztve hallhattuk a Mama, kérlek című dalt, majd a Máté Tímea vezette Show Dance tánccsoport “rázta fel” a hangulatot előbb a Flashdance/What a felling, majd Szandi: Anya című dalára készült koreográfiákkal.
A két tánc között Baghiu Mónika tanárnő adta elő azt a dalt, mely ezen a napon talán a legtöbb helyen és a legtöbbször hangzott fel – Kovács Kati: Úgy szeretném meghálálni… Hogy a férfiak is kivegyék részüket a köszöntésekből, Kovács Attila és Sütő Szabolcs nem csak édesapákként, de maguk is gyerekekként énekelték el az Emberek együttes Mama című dalát.
Idén a szervezők, a nőszervezet tagjai is úgy döntöttek, hogy színpadra állnak: Turucz Mária, Zeffer Tímea, Sütő Judit, Kovács Angéla, Oláh Éva, Gábor Éva, Karsai Magdolna, Nyakó Irénke, Nagy Katalin, Csengeri Erika, Nagy Brigitta, Gliga Judit néhány vers mellett ugyancsak Kovács Katihoz fordult, előadva A régi ház körül című dalát.
Parádés előadás volt, összegezte a látottakat Nyakó József polgármester, utalva arra, hogy “a mi sztárjainkat láthattuk”, úgy, hogy közben a nőszervezetnek is volt mondanivalója a hallgatóság számára. Ennek tagjai közben kióvakodtak a teremből, hogy a programról távozó hölgyeknek egy-egy szál szegfűt adjanak át.
(További fotók ide kattintva.)