Apáti Abkarovics Béla festő és grafikus Érmihályfalván született 1888. december 15-én és Szentendrén halt meg 1957. március 21-én.

         Születésének helyéről, szüleiről nem sokat tudunk. Édesapja a vasútnál dolgozott, nem voltak érmihályfalviak, valószínű, hogy a vasút biztosított lakást számukra, míg édesapja itt teljesített szolgálatot.

         A Nagybányai Festőiskola e jeles képviselője településünkön született, felnőttként Budapesten élt, majd Kárpátalján is festett, 1930 után pedig végleg Szentendrén telepedett le.

         Festői tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte,  ahol négy évig volt Ferenczy Károly tanítványa. A nagybányai szabadiskolában először 1911-ben, mint főiskolás, Réti István és Thorma János korrektúráján tanult.  Nagybányán  1920-24 és 1927-ben élt, amikor a művésztelepen dolgozott.

          Később Németországban és Ausztriában volt tanulmányúton, majd tagja lett a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesületének.

         1924-ben, 1925-ben és 1927-ben Nagybányán, a nagybányai festők csoportkiállításán szerepelt festményeivel.   

Szentendrén 1945-ben a helyi művésztelep tagjává választották, itt

  többször vett részt csoportkiállításokon. 1955-ben          Szentendrén rendezett gyűjteményes kiállítást.

  (Jobbra: Táj fákkal)

 Halála után, 1967-ben a szentendrei Ferenczy- múzeumban rendeztek emlékkiállítást műveiből.

         Művészete a táj és az ember egységét tükrözi. Sokféle műfajban és különböző technikával dolgozott, olaj, akvarell, grafika, tollrajzok, linómetszetek, monotípiák: mind a biztos kezű  alkotót dicsérik.

         Méltó, hogy szülővárosában is ismerjük.

 (Alább: Téli táj és Kis tájkép)