Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt földrajzi szigetcsoportot foglal magában. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a főváros, Papeete is található. Ezt az internetes lexikonból írtam ki, a további kutakodás eredményeként pedig pár kattintással az is megtudható, hogy a távolság odáig nagyjából 23.000 kilométer. Természetesen repülőútról beszélünk, más útvonaltervet nem érdemes az óceán közepére tervezni és a praktikusság jegyében Budapestet vettük kiindulási pontként. Így tehát a távolsághoz még hozzáadódik vagy 260 km, de ez bagatell az előzőhöz mérten. Mi közünk nekünk ehhez? Hát, az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium küldöttsége nemrégiben járt éppen Tahitin. Nem ritkaság ma már, hogy tanintézmények csoportjai különböző nemzetközi programok keretében járják a világot, de azért még talán nevezhető párját ritkítónak, hogy a célpont a Csendes óceán közepén legyen. Zeffer Tímea igazgatónőtől megtudtuk: 4 napot tartózkodtak a szigeteken, ennél többe, 2 X 50 órába telt az oda, majd visszaút, amiből 2 X 26 órát voltak a levegőben, a többit a várakozás töltötte ki az átszállóhelyeken, Dubajban és Aucklandben (Új-Zéland). Már az utazási is egy kaland, bár nem mindig örömteli, például a Dubaj és Auckland közötti 17 órás (!) repülőút egyszusszra nem gyerekjáték.
De miért is mentek a bolygó másik oldalára? A „We believe in a better Europe”; (Hiszünk egy jobb Európában) Erasmus + elnevezésű pályázat utolsó, nemzetközi szakaszának egyik részvevőjeként vendégeskedtek Tahitin. A pályázat időtartama 3 év, 2015. és 2018. között zajlik, és három alapvető témája van: a hulladékok újrahasznosítása (fel kell mérni az országonként „termelt”;hulladékmennyiséget, és meg kell találni a csökkentés módját), a vízszennyezés (a szennyezés megelőzésének módjai, a jó minőségű ivóvíz alternatív forrásainak felkutatása), valamint a villamos energia (hogyan lehetne csökkenteni a felhasználás mértékét, vagy újabb forrásokat teremteni a hulladékok újrahasznosítása révén). A pályázat keretében tanítási-tanulási lehetőségeket biztosítottak, amelyeken részt vettek a pályázatban érdekelt diákok és tanerők a részvevő országok tanintézeteiből. Március 19. és 26. között Papeete–ben a házigazdákon kívül jelen voltak a lengyelországi, görögországi valamint a romániai (érmihályfalvi) küldöttségek is.
Az érmelléki iskolát Zeffer Tímea igazgató, Derșidan Ștefania aligazgató és Andrei Bogdan tanár képviselte. A hivatalos program keretében értékelték a pályázat előző szakaszait (a csoportok tavaly októberben jártak Érmihályfalván, a tahitiek is), látogatást tettek a Papeete-i iskolában, ahol részt vettek egy tanórán, megismerkedhettek az iskola, valamint a tanítás-tanulás jellegzetességeivel. Megtekinthettek néhány dokumentumfilmet, megbeszélték a talaj, a tenger illetve az esővíz kezelésének módozatait, megtekinthették a Víz és a sivatag című kiállítást, melynek nem titkolt célja volt felhívni a helyi lakosok figyelmét arra, hogy mennyire fontos csökkenteni a vízfogyasztást, és megfelelő módon újrahasznosítani a hulladékokat. Végül kialakítottak egy stratégiát a pályázat befejezésére vonatkozóan. Persze voltak alternatív programok is, például körutat tettek Tahiti, majd a közeli Moorea sziget körül, hazafelé pedig Új-Zélandon is jutott pár óra nézelődésre. “A pályázat egyik felmérhetetlen eredménye azonban, hogy a helyi csapat elvitte Érmihályfalva és iskolájának hírét a nagyvilágba. Ha csupán ennyit értünk volna el, akkor is megérte volna!”, fogalmazott Zeffer Tímea igazgatónő.
(Bihari Napló)