
Az ipartestület megalakulásakor már közel 100 iparos élt itt, a legkülönbözőbb mesterségeket folytatva. 1907-ben már újságjuk is van, az Iparosok Lapja, majd később a Közérdek, mindkét kiadvány rövid életű volt.
Az iparosok számának növekedése, a segédek, inasok nagy száma miatt szükségessé vált egy ház, egy hely, ahol ügyeiket intézhették. Az ipartestület ülésein többször felvetődött, hogy egy „Iparos otthon”-ra lenne szükség, amelyben a testület hivatalos helyiségén kívül egy olvasókör és “ifjú szálló” is helyet nyerhetett volna, sőt, az iparos ifjúságnak is helyet adhatott volna – írja Timkó István ipartestületi jegyző az 1912-ben kiadott „Érmihályfalva iparosságának múltja és jelenje” című kis könyvében (képünkön a kiadvány fedőlapja), a 42.oldalon. Így folytatja: „A háznak való telket a Mester utcában lévő Ács Sándor-féle telekből vásárolta meg a testület. Az építkezés belekerült összesen 11 ezer koronába, a testületi ház teljes berendezése is belekerült 1000 koronába. Az, hogy a testületi ház felépülhetett nagy érdeme Érmihályfalva áldozatkész közönségének is, akik segítették, ki-ki tehetségéhez képest. (…) Be van rendezve az összes helyiség, úgy, hogy bármely nagyobb város ipartestületének sem volna szégyenére.” (Timkó I. i.m. 44. old.)
Az iparos otthon 1908-ban épült meg. A nagyteremben színielőadásokat, valamint bálokat és egyéb rendezvényeket lehetett tartani, igen híresek voltak a szüreti és iparos bálok. Itt vetítették Mihályfalván az első némafilmeket. A vetítővászon előtt cigányzenekar játszott a film jeleneteinek megfelelően vidámabb vagy szomorúbb zenét. A kisebbik teremben biliárdasztalok sorakoztak, sakk és egyéb társasjátékok voltak. A terem mellett bár volt, hideg ételekkel és hűsítőkkel ellátva. Itt töltötték szabadidejüket az ipartestületi tagok kulturált körülmények között. Az épülethez tartozott még egy irodahelyiség és a gondnok lakása – írta Szilágyi István a Bihari Naplóban, 1997-ben.
Az ipartestület 1912-ben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját, elöljárósága elhatározta, hogy megíratja Érmihályfalva iparosságának a múltját, és az ipartestület negyedszázados rövid történetét. Ez a 47 oldalas kiskönyv a Timkó István által írt „Érmihályfalva iparosságának múltja és jelenje”, mely városunkban lett kinyomtatva is, Beck Adolf könyvnyomdájában 1912-ben.
Az ünnepségen csoportkép is készült, melyen a vezetőség tagjai és az akkori előkelőségek is ott vannak az iparos zászló körül. Az erre az alkalomra készült testületi díszzászló ma a városi múzeumban található (képünkön).
Ekkor az ipartestület kötelékébe már 207 iparos tartozott. A segédek száma 118, tanoncoké 134.
Az 1934-ben kiadott Érmihályfalvi Évköny ezt írja: az „Iparos otthon helyisége a Mester uccai saját házában. Alakult 1908-ban. Vezetősége azonos az Ipartestületével. – Járási ipartestület Str. Breslelor- Mester ucca. Alakult 1887-ben.A tagok száma 305. Elnök: Johan Mihály, alelnök: Berecz Lajos, jegyző: Kovács Imre ifj., pénztáros: Tompa József, ellenőrök: Grünberg Sándor, Polyák Ferenc, Salamon Ármin.”
Az iparos otthon eseményeit, adatait nehéz lenne a továbbiakban követni, adatok hiányában. Azt még tudjuk, hogy a háborúban kórházként szolgált az épület, íme néhány kép ebből időből az Érmellék 2009 Fotóklub albumából. (Legalul az épület egykor és napjainkban.)