Még 2012. májusában adtuk hírül – igaz, akkor még nem ezen a helyen, a pár hónappal később megújult ermihalyfalva.ro – n, hanem a megyei sajtóban – hogy a Zelk Zoltán Általános Iskola nyolcadik osztályát egy évvel korábban sportbeli teljesítményéért igazgatói dicsérettel elvégzett Láposi Sándor, már mint a Nagyváradi Liberty labdarúgóját meghívta próbajátékra az angol Arsenal. Akkor sokan kétkedve fogadták a hírt, sőt, egyenesen a fiatalember képzeletének szüleményeként állították azt be… Sándorról pénteken érkezett újabb hír: meghívták a román U18-as válogatottba. A pillanatnyilag a Diósgyőri VTK-nál játszó labdarúgóval interjút közölt a klub hivatalos internetes oldalán, melyben egyebek mellett erről az angliai epizódról is szó esik.
Láposi Sándor az U18-os válogatottban
Tavaly nyáron érkezett Romániából Láposi Sándor, aki ősszel a DVTK U21-es csapatban 5, az U18-ban 8 alkalommal lépett pályára.
– Hogyan lettél labdarúgó?
– Szülőhelyemen, a Bihar megyei Érmihályfalván kezdtem focizni nyolcéves koromban. Többször játszottunk a Liberty Oradea csapata ellen, akiknek tetszett játékom, így Nagyváradra igazoltam. Velük sokat jártunk külföldre, többek közt Angliába is, ahol 14 évesen pályára léptem az Aston Villa, Machester City és az Arsenal ellen is. Utóbbi csapat hívott próbajátékra is, azonban egy sípcsonttörés miatt nem csak ez esett kútba, hanem kihagytam 8 hónapot is.
– London helyett hogyan kerültél Diósgyőrbe?
– Először úgyszintén barátságos mérkőzésen jártam Diósgyőrben, ahol megismerkedtem egy lánnyal. Így amikor felmerült a lehetőség, hogy Magyarországra igazoljak, a Diósgyőrt választottam. Már régen nem vagyunk együtt, de egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, jól érzem magam, itt minden adott ahhoz, hogy igazi labdarúgó legyek.
– Mutasd be magad légy szíves!
– Irányító és balszelső posztján számítanak rám az edzőim. Mivel nem vagyok magas és erős játékos, inkább ésszel játszom. Gyors vagyok, technikás és az erőnlétemre sem lehet panasz. Nagy alázattal játszom, a mérkőzéseken szeretem kiadni magamból a maximumot, mégsem elégszem meg a teljesítményemmel, hanem mindig többet és többet akarok nyújtani. Persze mindenben fejlődnöm kell, mert ami ma elég, az már holnap édeskevés. Ha el akarom érni céljaimat, akkor fizikailag sokat kell fejlődnöm és technikailag is van mit, ezen kívül a gyorsaságomat szeretném még jobban javítani.
– Mi a különbség a román és a magyar labdarúgás között utánpótlás-szinten?
– Nekem az a tapasztalatom, hogy Romániában inkább a taktikai, míg Magyarországon a fizikai képzésre helyezik a hangsúlyt.
– Milyen az élet Miskolcon?
– A Petőfi Kollégiumban lakom, a Magiszter Gimnáziumba járok. Általában kéthetente van lehetőségem hazautazni, de ha úgy jönnek a meccsek, akkor előfordul, hogy egy hónapig nem látom a szüleimet. De vállalom ezt is, mert szeretnék Diósgyőrben felnőtt labdarúgó lenni.
(dvtk.eu)