2016. June 3.
A Mezőgazdasági Főgimnázium négy tizenkettedikes osztálya búcsúzott pénteken délelőtt iskolájától. Köszönet illeti a diákokat, a pedagógusokat és a szülőket egyaránt, hangzott el.

A reggeli borongós idő után a nap is előkandikált a felhők mögül, az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium felett pénteken délelőtt 10 órakor, amikor a négy végzős osztály, végigballagva az iskola folyosóin, termein énekelte a Gaudeamust… Ahogyan a virágok és batyuk, a színes lufik hozzátartoznak a megható ünnepséghez, ugyanúgy része az is, hogy az ének “több szólamban” szól, a “véndiákok” egymás vállát fogva próbálnak kapaszkodni az
előttük állóba, el-eldurran egy luftballon közben, megbicsaklik a magassarkú, kényelmetlen a nyakkendő, a meghatódást poénkodás próbálja legyűrni… Köszönet tanároknak, diákoknak, szülőknek azért a munkáért, kitartásért, ami elvezethetett a mai naphoz, kezdte ünnepi beszédét Zeffer Tímea. Az igazgatónő a szülők felé fordult: ugye, milyen jó érzés itt állni, büszkének lenni a gyerekeinkre, akik felnőttek, miközben mintha tegnap lett volna, amikor kezüket fogva járni tanítottuk őket?! Majd a végzősökhöz szólt: az itt töltött emlékezetes éveket nem lehet elfelejteni, miközben eddigi életük legnagyobb megmérettetése előtt állnak. A diákok mind jó képességűek, esetleg eltérő szorgalmúak, fűzte hozzá, sok szerencsét, kitartást kívánva a továbbiakhoz.
Díjak jutalmak átadása következett. Elsőként a legjobban teljesítő végzőst, Bertalan Barbarát szólították, aki 9,96-os átlagot ért el. A továbbiakban tanulmányi eredményeket, megyei
és országos tantárgyversenyeken elért helyezéseket díjaztak, illetve kiderült, hogy az elmúlt tanévben Magyarországon, Olaszországban, Lengyelországban, Franciaországban és Görögországban jártak és szereztek tapasztalatokat az iskola képviselői. A diákok búcsúbeszédei után a tizenegyedikesek átvették az iskola jelképes kulcsát, a búcsúzók a felhők felé engedték a színes lufikat, majd az iskolaudvart egy kavargó sokaság lepte el, melyben az addig várakozó hallgatóság próbálta megtalálni a neki legkedvesebb “véndiáko(ka)t”, átadni a virágcsokrokat, jókívánságokat.
(erdon.ro / Rencz Csaba)