Péntek délelőtt 10 órakor szólalt meg a csengő a Mezőgazdasági Főgimnázium négy végzős osztályának tiszteletére. A XII. A. (osztályfőnök Körmendi Gyula), a XII. B. (Varga Mihály), a XII.C. (Szilágyi József) és a XII. E. (Hegyesi Judit, távollétében Boda Brigitta helyettesítette) szokás szerint végigvonult a folyosókon, termeken, majd a főbejáraton át érkeztek az udvarra. Az ünnepi beszédek sorát Zeffer Tímea igazgatónő nyitotta, köszönetet mondva kollégái munkájáért, illetve a szülőknek az együttműködésért és az iskola iránti bizalomért. Örömteli és szomorú is egyben ez a nap, fogalmazott, hiszen szárnyra kap egy újabb generáció, elhagyva iskoláját.

Ugye, milyen jó büszkének lenni a gyerekeinkre? – szólította meg a szülőket, majd a diákoknak adott jó tanácsot a közelgő érettségire nézve: ne essenek pánikba, koncentráljanak, hiszen valamennyien jó képességűek, azonban azt is tudni kell, hogy csodák nincsenek…

Dr.Derşidan Ştefania aligazgatónő nem lehetett jelen, üzenetét, melyben a végzősöknek sok sikert kívánt, az igazgatónő olvasta fel.

Nyakó József polgármester egyebek mellett megköszönte azoknak a pedagógusoknak a munkát, akik révén az iskola különböző pályázatokban, projektekben vesz részt, így öregbítve nemzetközi szinten is nem csak a tanintézmény, de a város hírnevét is. Nem pártolhatjuk a fiatalok távozását, de aki elmegy szerencsét próbálni, azt is mindig hazavárja otthona, mondta a polgármester.

Csatlakozott a jókívánságok sorához Radu Silaghi rendőrparancsnok, majd Balázs Dénes református, Bogdán István római katolikus és Popa Marius ortodox lelkészek kértek áldást diákokra, tanáraikra. Köszöntötték a 43 éves tanári pálya végén nyugdíjba vonuló Flore Dronca korábbi igazgatót, majd a legjobb tanulmányi átlagért (9,80) a XII. C. diákja, Tarpai Beatrix kapott elismerést.

A továbbiakban díjazták a megyei, országos és nemzetközi szintű tantárgyversenyeken részt vett diákokat, búcsú- és búcsúztató beszédeket mondtak a XII. és XI. osztályok képviselői, a végzősök átadták az iskola jelképes kulcsát a következő generációnak, majd az ég felé repülhettek a színes lufik, a hozzátartozók, barátok pedig köszönthették a “véndiákokat”.