A nagyváradi Lilliput Társulat kedden rendhagyó irodalomórát tartott a kultúrházban Arany János: Toldi című műve alapján.

Így látta az előadást Jock Evelin VIII.C. osztályos diák.

,,Dicső híre-neve fennmaradt örökre…”

2013. március 5-én a Lilliput Társulat Érmihályfalvára érkezett, hogy a már jól ismert Toldit bemutassák nekünk, hűséges nézőknek. Ahogy beléptünk a terembe, ismerős szemek tekintettek vissza ránk, mivel már a korábbi előadásukon is sokan jelen voltunk, amikor a Rómeó és Júliát adták elő.
Az előadás nagyon élvezetesre sikeredett, minden gyerek fegyelmezetten viselkedett, nézte, hogy vajon most mi fog történni. Az izgalmakkal átölelt produkcióban tehetséges bábszínészek szerepeltek, mint például : Daróczi István, Hanyecz Debelka Róbert (akit már ismertünk a Rómeó és Júliából) és a művészeti igazgató, Szőke Kavinszki András. Az előadás folyamán ismerős rímképlet és szöveg hangzott el, mivel ki ne ismerné Toldit? Ezért vált nagyon élvezetessé az előadás, mert tudtuk, hogy mi fog következni, s mégis rengeteg új fordulatot figyelhettünk meg, amiken aztán jót nevettünk. Bámulatos, hogy csupán egy asztallal, négy székkel, vetítővel és egy kis zenével micsoda hangulatot képesek teremteni, ezenfelül a roppant fülbemászó dallam, amit ütöttek széken, asztalon, gitáron vagy ahol csak tudtak, fantasztikus ritmusérzékre utal.

Kiemelném azt a részt, amikor elővették a késeket, és azokkal játszották el Toldi és a cseh bajnok küzdelmét. Ennél a résznél mindenki nevetett, nagyon praktikus megoldásnak találom. A nagyszerű előadás után megkérdeztem egy nézőt, aki épp most olvasta a művet, hogy tetszett neki az előadás:
,,Nagyon jónak találtam az előadást, mert úgy éreztem, hogy hozzánk, gyerekekhez szól, és értékeltem a zenei aláfestést is.”(Szabó Virág, IV.B.).

Ezután úgy gondoltam, hogy megkérdezem még a művészeti igazgató urat is, hogyan vélekedik az itteni közönségről, amire nagyon boldogan válaszolt : ,, Meglepően jónak találom az érmihályfalvi közösséget, mivel úgy éreztem, hogy értették az előadást. Bizonyára voltak, akik felkészültek, elolvasták a könyvet előre, vagy már rég tanulták az iskolában, viszont azok a nézők, akik még nem olvasták a művet, biztosan máshogy fognak hozzáállni. Lehet, hogy a Toldi egy irodalmi mű, de mi úgy álltunk hozzá, mint egy színpadi műhöz, a cselekményét kovácsoltuk eggyé. Ez így, gyerekszemmel másképp tűnhet, mint maga a mű. Sok információt és dalokat is csempésztünk a sorok közé, hogy még élvezetesebb legyen a gyerekek számára. Ezzel az Arany-féle kort szerettük volna bemutatni, amikor a mű íródott. Így talán az információra éhes nézők érdeklődését kielégíthettük, így ha legközelebb elolvassák a művet, már vizuálisan fogják látni a cselekményt. Az olyan gyerekeknek, akik előadás után kérdésekkel állnak elő, szívesen válaszolunk, ha kell újra előadjuk a darabot, hogy megértsék kellőképpen a régies nyelvezetet, mondanivalóját. A fiatalok esetében az a legnyerőbb, ha az ő nyelvükön szólunk hozzájuk. Mi nem elszavaltuk a Toldit, mi előadtuk.”
Szerintem most sem csalódtunk a Lilliput Társulatban. Sőt, egy újabb érdekes, élvezetes és, nyugodtan mondhatom, tanulságos előadást láthattunk.

Jock Evelin
VIII.C.