A mindennapi kenyérért adtunk hálát, mintegy hetven gyerek és ifjú, naponta a megterített asztalnál, s hálával “ette” lelkünk is a lelki táplálékot a bibliai történetek feldolgozásakor. Nemzeti ünnepünkön hálát adtunk a kenyeret és lelki kenyeret adó otthonért is, Magyarországért, magyar hazánkért . Hálát adtunk a nemzeti színű zászló alatt azért, hogy keresztyén alapokon épült fel és maradt meg Hazánk, a válaszúton mindig voltak olyan felelős magyar vezetők, akik imádkozva éltek, döntöttek, és Istennek akartak inkább tetszeni, mintsem embereknek, inkább választották az Isten szerinti utat, mintsem a hit nélkülit. Noé, Gedeon, Dávid, Saul, Ruth történetén keresztül, az aranymondások tanulása, az énekek mondanivalója, a játékok és kézműveskedés által megerősödött bennünk az, hogy Istenben bízva, Jézust követve mi is tudunk Isten szerint jól dönteni, s erre kértük naponta imáinkban a Szentlélek segítségét. Szombaton Nagykárolyba kirándultunk, ahol először is a bibliafordító Károlyi Gáspár templomában énekeltünk, imádkoztunk, majd a kastélyban barangoltunk, ismerkedtünk a város történetével, hitéletével. Miután a kastélykertben fényképezkedtünk, játszottunk, megöleltük összefogózkodva három körben a legöregebb platánfát, hogy azt éljük át, hogy mi összetartozunk és hogy a múltunkkal összekapcsolódva indulunk el a jelenben a jövő felé, a jót választva. Vasárnap délután tiszta szívből dicsértük a templomban családtagjaink jelenlétében ünnepi összeállításunkkal az Urat, elhangoztak szavalatok a kenyér útjáról, a megtanult énekek, az útravalót adó aranymondások. Köszönetet mondott a lelkipásztor a sok-sok jószívből adakozó gyülekezeti tagnak, a szolgálattevőknek, a segítő munkatársaknak, IKE-tagoknak, Nőszövetségnek. Az Úr áldásával és az új kenyér jó ízével zártuk a bibliahetet és indultunk tovább lélekben gazdagon az új döntések, új életfejezetek felé.