Ennek, a ma már ősréginek számító (bár én inkább örökzöldnek mondanám!) slágernek a kezdő sorai villantak agyamba, amikor az Érmihályfalvi Szépkor Nyugdíjas Egyesület tagjait szállító busz befutott a Hősök terére, ahonnan nemsokára már egy városnéző, nyitott tetejű, emeletes jármű (mi rövid egyszerűséggel csak „ cabrionak”; becéztük) busz emeleti, nyitott részén találtuk magunkat.

A kedves, aranyos Cilike (így kellett szólítanunk az utaskísérőnket, aki állandóan egy vizes palackot lengetett a feje fölött, hogy megtaláljuk, ha netán valahogy elsodródnánk tőle s a csoporttól) bemutatkozott, s mi boldogan gyűltünk köréje, mint csirkék a tyúkanyó köré, s nem bántuk meg, mert profi módon látta el a feladatát. Minden egyes ülőhelyen egy-egy fülhallgató várta az utasokat. Aztán elindult a városnéző túra, ami abból állt, hogy végigjártuk Budapest szinte minden egyes nevezetességét (ekkor már egy nagyon kedves női hang köszöntött bennünket a fülhallgatón keresztül, és mondott el érdekes tudnivalókat a környező épületekről és helyekről ), kivéve a várat, ugyanis ott éppen közlekedési problémák voltak, így nem mehetett be a járművünk. Csak felsorolni tudom a helyeket, ahol jártunk, persze, nem sorrendben: Citadella ( Fellegvár), ahonnan megcsodálhattuk a Duna által keretezett gyönyörű panorámát, Margitsziget, ahol már a bejáratnál lenyűgözött bennünket Európa második legmagasabbra szökő kútja meg a gyönyörű virágoskert.

Egyesek közülünk elektromos „kisvasútra”;ültünk, így jártuk be a szigetet, s közben egy hangszóró segítségével ismerkedhettünk meg a történetével, megcsodálhattuk az első magyar uszodát, melyet Magyarország első úszó olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd építtetett, ezért ma is az ő nevét viseli, láthattuk az apácakolostor megmaradt romjait, amelyben egykor IV. András magyar király leánya, Margit élt (innen kapta később a Nyulak szigete a Margit sziget elnevezést), elhaladtunk a Palatinus strand mellett, s közben bármerre is néztünk, a Duna kék szalagja mosolygott ránk. Miután visszamentünk a cabrióhoz, elhaladtunk néhány nevezetes, patinás épület mellett. Pl. Parlament, Rudas fürdő, Széchenyi fürdő, a hidak, Magyar Tudományos Akadémia, Szépművészeti Múzeum, a különböző színházak stb., tehát minden mellett, amikről amúgy csak a médiából hallhattunk addig.

Mire visszatértünk a kiinduló helyünkre, mindannyian jólesően elfáradtunk kissé, de mindenkiben az az érzés lappangott, még ha kimondatlanul is, hogy bármikor újrakezdenénk ezt az egészet, hiszen megérte. Hozzátennék egy nagyon fontos észrevételt: a csapat tagjai már vigyáztak egymásra úgy, mintha egy család lettünk volna. Nem kétséges, hogy azok is vagyunk, családdá ötvözött bennünket a sok közös élmény.

Boros József