A Részek Viadala vetélkedőn a Bank utca is megmutatta, hogyan állja a sarat, így kicsiny összetoborzott csapatával felvette a versenyt a többi 6 résszel szemben. Mint a többi négy “vesztes” csapatnak, így a mi jutalmunk sem maradt el – a budapesti kirándulás. Szeptember 29-én reggel 6 órakor már indult is a buszunk, rajta 47 utassal, kicsivel és naggyal, álmossal és kipihenttel, mindenki útra készen. Tudtuk, hogy mi vár ránk: nem kevesebb, mit 4 órás buszozás. Na, de egy “bankutcasit” semmi sem tántoríthat vissza…

A Budapestre vezető úton szinte mindenki aludt. A két rövidke szünet után 11 óra körül “hazaérkeztünk”. Igen, Budapest! A nyüzsgő város, ahol, ha nem figyel az ember, gyorsan egy másik turista csoport tagjává válhat.

A parlamenti látogatás előtt még volt egy kis időnk, így a Hősök terét látogattuk meg elsőnek, ahol elkezdődött a fényképezkedés, és elkészült az első csoportkép is. Innen utunk a Városligetbe vezetett, ahol Vajdahunyad várának mását, majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumot tekintettük meg, felfedezve Ligeti Miklós Anonimus szobrát is. Egy órát tölthettünk el itt, aztán indulunk kellett, hisz a Parlamenthez egy előre kijelölt időpontban kellett megérkeznünk.

Díjmentes parlamenti látogatásunkat Tasó Lászlónak, Nyíradony város polgármesterének, parlamenti képviselőnek köszönhetjük, hisz az ő közbenjárásával jutott el kérelmünk a Nemzeti Összetartozás Bizottságához. Látogatásunk alatt a koronázási ékszereket és a gyűléstermet is megtekithettük.

A parlamenti látogatás után várt minket Buda vára. Egyesek gyalogosan, mások a budavári siklóval jutottak fel a várnegyedbe. Mi Margitot (az egyik sikló neve) választottuk, “aki” nagyon szívesen felvitt minket a többi hat német anyanyelvű turistával együtt. Nem kell mondanom, hogy a kilátás egyszerűen lélegzetelállító volt. Odafenn a csapatunk kis csoportokra oszlott, így jártuk be saját kis felfedező útjainkat.

Egy kis vásárolgatás sem maradhatott el. A szuvenír sátrak egymást követték, szebbnél-szebb portékákkal kecsegtetve a turistákat. Egy kis pihenőnek mi a Galéria Kávézót választottuk, utána a kiállítást is megtekintettük, ahol Szinyei Merse Pál, Van Gogh, Monet híres festőművészek munkái sorakoztak. A galéria után következhetett az ebéd, amit a szabadban fogyasztottunk.

Még hátra volt egy kihagyhatatlan turisztikai látványosság: a Halász bástya, melynek csúcsos süvegű kőtornyai a hét magyar honfoglaló vezért szimbolizálják – …. na ezt szavakkal nem lehet leírni, egyszerűen látni kell.

Közeledett a megbeszélt idő, amikor találkoznunk kellett a csapat többi tagjával.

Mire elindultuk, akkora forgalom kerekedett, hogy egy óra sem volt elég kijutni a fővárosból. Hátrahagytuk lábnyomunkat, és csodálatos élményekkel gazdagodva vágtunk neki a hosszú útnak. Éjjel egykor érkeztünk meg Érmihalyfalvára. Az úton filmnézéssel töltöttük az időt, melyben Dolph Lundgren majd’ másfél órán át nevettetett minket.

Szó mi szó, mindenütt jó de a legjobb itthon.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezőknek ezt az élménydús napot, mely csodás emlékként marad meg emlékezetünkben.

Könyü Ildikó