Az iskolákban az év végi hajrá időzítése teljesen szembemegy a gyerekek aktuális fizikai és szellemi teljesítőképességével. Az utolsó hónapban jön a rengeteg felmérő, tantárgyi összegző dolgozat, javítás bizonyos tantárgyakból, készülődés az év végi előadásokra, közben egy-egy ismeretlen, új tanítónéni tart órát az osztállyal (vizsgatanítás), nem beszélve a országos felmérőkről (teste nationale), melyeket II.osztálytól kezdődően, két évente kell megtartani, a tanügyminisztériumi rendelet szerint (II., IV., VI., VIII.osztályokban és így tovább). Ekkor még nem is beszéltünk arról, hogy az év végi átlagmédiák is ilyentájt körvonalazódnak, ami nem kis nyomást gyakorol a gyermekekre, főleg azokra, akik szülei olyan elvárásokat támasztanak gyermekeikkel szembe, amelyeknek azok nem tudnak megfelelni! Természetes, hogy minden szülő akkor boldog, elégedett, ha gyermeke jó eredményeket mutat fel. Érdemes viszont átgondolni, vajon mekkora jelentőséget tulajdonítasz az érdemjegyeknek? Mindannyian olyan gyerekeket szeretnénk nevelni, akik felnőve megállják helyüket a nagybetűs életben. Ha valóban ez a cél, megnyugodhatsz. Ha a gyereked érzi a feltétel nélküli szeretetet, ami természetesen nem a szabályok hiányát jelenti, akkor az iskolai megmérettetést is könnyebben veszi. Állj mellette, érezze a támogatásodat, mert csak erről a szilárd talajról tud majd elrugaszkodni!

Ezek a dolgok természetesen a nagyobb korosztályú diákokra is vonatkoznak, vagyis főleg rájuk, hisz elemi osztályokban, tudjuk még sokkal nagyobb a lendület, a versengés, a tanulási kedv.

Szerencsére ez a lendület sok gyerekben tovább is kitart és hasonló szép eredményeket érnek el a későbbiekben is. Nagyon szerencsés helyzetben vannak azok a diákok, kiknek megadatott, hogy maximálisan lelkiismeretes, önzetlen és példamutató pedagógusok tanítják őket. Olyan pedagógusokra van szüksége társadalmunknak, akik állandóan ébren tudják tartani a diákok érdeklődését. Legyen szó 6, vagy akár 18 éves tanulókról. Tudjuk, hogy akadnak nehezen kezelhető gyerekek, sok erőfeszítésbe kerül lekötnünk őket, de a pozitív fejlődés csak ilyen munkával érhető el. Még inkább nehéz a pedagógus, szülő és gyerekek “élete” így, június táján. Fáradtak a gyerekek, mert sok órájuk van és sokszor a tanulóidő, játékidő is szabályozott, a kötelező délutáni bent tartózkodás miatt folyamatosan kontrollált, mikor mit kell csinálni, kevés idő van játékra, feltöltődésre. Önmagában a reggeli kelés, iskolába menés, 6-8 óra fókuszált figyelem, majd a délutáni tanulás, leckeírás és különórák, edzések rengeteg energiát kivesznek belőlük. Hasonlóan nyomás alatt van a szülő is, hisz látja a túlterhelt gyereket, észleli a feszültséget. A pedagógusnak pedig mindezek mellett még rakásnyi papírmunkával is el kell számolni. Itt jegyezném meg zárójelben, hogy hála és köszönet azoknak, kik megkönnyítették az iskolai kirándulások szervezését (nem kell vaskos dossziét összeállítanunk).

Szóval az év végi “hajrá” senkinek nem könnyű. Sokszor elhangzik ez idő tájt:

– Kell még feleljek?

– Neked hány jegyed van?

– Megkapod a mobilt a jó médiáért?

– Ó, már megint írunk?

– Ne már! Engem nem érdekel!

– Ki kell javítsam! Csak ne én!

– Tanárnő, ugye nem tetszik beírni?

– Tanítónéni, én kapok diplomát?

– Neked hány tízesed (“foarte binéd”) van?

…és még hosszan sorolhatnám. Ugye, ezek a mondatok vegyesen, kisebb és nagyobb diákok szavai, de biztosan mindenki rájött erre.

A vizsgázó VIII. osztályosok, az érettségiző diákok is kemény időszakon mennek át. Főleg azok, akik év közben nem igazán töltöttek sok időt ismereteik bővítésével. Mindent bele, mutassátok meg, hogy képesek vagytok rá!

Jó volna, ha ilyenkor, a nagy véghajrában, kissé toleránsabbak volnánk egymással. Mindenki túlhajszolt, fáradt – segítsük egymást.

Kedves gyerekek, kicsik és nagyok! Ti pedig gondoljatok arra, hogy már csak ezt a kis időt kell kibírnotok, utána jön a nagy lazulás, a szabadság!

Minden pedagógusnak kívánom, hogy töltse kellemesen megérdemelt szabadságát! A gyerekeknek pedig felhőtlen, vidám vakációt!