A címer olyan meghatározott szabályok szerint megszerkesztett színes jelvény, melyet egy család, intézmény, vagy testület a saját maga identifikálására örökletes, állandó jelleggel használ. A legkorábbi magyar címerek az Árpád-ház tagjainak pecsétjein maradtak fenn 1190 tájáról. Ezután kezdtek címert használni az országos méltóságviselők is, akiknek a pecsétjei nagyrészt szintén a királyi jelvényt ábrázolták, de hamar kimutathatók az ettől eltérő sajátos családi címerek is. Zsigmond király uralkodásától kezdve a címerhasználat a magyar köznemesség körében is általános lett. (Wikipédia)

Az érmihályfalvi temetőben csak három címeres sírkövet találunk:

        – a Bujanovics kriptán,

        – Szlávy Tivadar obeliszkjén,

        –  Lovass Boróka sírkőlapján.

A Bujanovics család címere:

A kripta felírata: Agg-teleki / Bujanovics / család sírboltja / melyben feledhetetlen / drága halottaink / békében nyugodjanak. /

A Szlávy család címere az obeliszk felső részén található:

A sírkő felírata: Itt nyugosznak / érkenézi / Szlávy Tivadar / élt 80 évet / megh 1889 május 10 /neje szül./ Szkládal Anna / élt 32 évet / megh.1843 nov 2 / és fijok / Tivadar / élt 6 évet / megh 1848 évben / Béke poraikra /

A Lovass Boróka sírkőlapja az egyetlen címeres Lovass sírkő, holott tudott dolog, hogy a temetőben a Lovass családnak még öt sírhelye van.

A sírkő felírata: Lovass / Boróka / szül. 1922. nov. 26 / megh. 1930. márc. 9. / Áldott legyen emléke/.

A halottak anyakönyve szerint diftériában halt meg, de az 1940-es években készített családfán nem szerepel, így nem tudjuk, melyik Lovass családba tartozhatott.

       Kovács Rozália helytörténész

                       (A szerző és Rencz Csaba fotói.)