2013. February 9.
"Szóval az operett kell, az operett hódít, az operettnek reneszánsza van" - írta Juhász Gyula 1908-ban. Ezt igyekezett bizonyítani péntek este a kultúrházban az MM Pódium Színház.
Színpadon az MM Pódium társulata
A nagyváradi MM Pódium Színház 2012-2013-as évada felnőtteknek szóló előadásai között szerepel a “Lári fári… avagy a magyar operett királyai” című zenés, táncos szórakoztató összeállítás.
A műsorfüzetben olvasható, Molnár Júlia színművésznő vallomásában, ahol az MM Pódiumhoz fűződő kötődéséről is szól: “(…) ez valahol a vándorszínészek hivatására emlékeztet engem a szó nemes értelmében. Akik a mostoha körülmények között is képesek voltak színt lopni az emberek szürke hétköznapjaiba. (…) Én igen is szeretem, ha sokan nézik azt az előadást amiben játszom, mint legutóbb Hajdúszoboszlón, ahol több mint két ezer ember látta a műsorunkat. A színészt az ilyen sikerek éltetik. Aki ezt nem szereti, az vagy hazudik, vagy nem színész”.
Sajnos, a pénteki előadáson nem ezrekben, de még csak nem is százakban volt mérhető az érdeklődés, de az a mintegy 45-50 fő, aki részt vett, megtapasztalhatta, hogy a “vándorszínészek” ennyi ember előtt is ugyanolyan átéléssel éneklik, hogy Szép város Kolozsvár…
A nagyváradi Szent László teret idéző háttér előtt egy régi, varázsszemes rádión Meleg Attila megnyomott egy gombot, és jelképesen az ósdi készülékből szólaltak meg a klasszikus hangok: Honti Hanna és Feleki Kamill énekelte, hogy Lári fári… (Kálmán Imre: Cigányprímás)
150 éves a magyar operett, hiszen 1862-ben született meg az első, a Szerelmes kántor (melynek zenéjét Allaga Géza, librettóját Bényei István jegyezte), mondta el bevezetőjében a társulat vezetője és előadója.
Nem lett igazuk azoknak – köztük például Jókai Mórnak -, akik rövid, és sikerektől mentes “életet” jósoltak az új műfajnak, a “kis operának”, hiszen a közönség körében roppant népszerű lett. Az összesen 25 dalbetéttel, illetve a közöttük elhangzott összekötő szöveg segítségével végigkísérhettük az operett felívelésének történetét. Ennek egyik állomása volt például, amikor “a bécsi idei színházi szezon legnagyobb operettsikere Kálmán Imrének, Gábor Andornak és Bakonyi Károlynak a Herbs Manöver (Tatárjárás) című műve. Mellékesen megjegyezzük, hogy volt olyan este a szezon folyamán, hogy Bécs öt színházában adtak magyar darabokat” – írta a már idézett Juhász Gyula 1908-ban. Nem tévedhetett az a színház, amelyik operettel nyitotta meg kapuit. Molnár Júlia hangján megszólalt Blaha Lujza, akit a közönség szeretete a “nemzet csalogányának” örökített meg, illetve tanúi lehettünk, amikor (az előadás egyik legfrappánsabb jeleneteként) a fiatal Fedák Sárika (Kele Krisztina megjelenítésében) betoppant a Király Színház direktorához, hogy aztán “berobbanjon” az operett világába.
A teljesség igényével kezdtek neki az előadás összeállításának, de menet közben rájöttek: a lehetetlenre vállalkoztak, mondta a műsor vége felé Meleg Attila. Azért így is megszólaltak a legnépszerűbb dallamok a Cigányprímás, a Víg özvegy, a Mária főhadnagy, a Lili bárónő, a Három grácia, a Maya, a Bajadér, a Csárdáskirálynő, a Csókos asszony, a Viktória, a Zsuzsi kisasszony, a Luxemburg grófja, a Mágnás Miska, a Marica grófnő, a Cigányszerelem című operettekből. De természetesen ne feledkezzünk meg a hangulathoz hozzájáruló tánckar tagjairól sem: Farkas Beatrix, Szallós Ildikó, Korda Árpád és Sajgó-Bezgédi Norbert.
A közönségnek pedig nem kellett instálás, hogy az előadókkal együtt szóljon: Hajmási Péter, Hajmási Pál…
Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét 32 országban játszották – hasonló sikereket kívánunk a mai magyar zenének, mondta búcsúzóul Meleg Attila, megígérve: ők nem hagyják abba annak népszerűsítését.
Végezetül pedig álljon itt Kele Krisztina üzenete: “Az operett barátoknak üzenném , hogy szeressék továbbra is, és legyenek büszkék arra, hogy milyen sajátságos zenei ékszere van a magyaroknak. Azoknak pedig, akik nem szeretik ezt a műfajt, annyit mondanék, hogy ha őszintén a lelkükbe néznek, rájönnek, hogy néha talán ők is vágynak egy boldog végű, szép mesére.”