
November 25-én rendezték meg Székelyhídon a XIII. Érmelléki Kórustalálkozót, mely akárcsak az eddigiek, nagy sikernek örvendett. Az eseménynek a Munkásklub adott otthont. Nyolc kórus és egy citerazenekar tett eleget a meghívásnak, melyeknek döntő többsége visszajáró vendégnek számít. Fellépési sorrendjükben említve: a létavértesi Csormolya Népdalkör, a szentjobbi Vadvirágok Népdalkör, az érmihályfalvi Bartók Béla Citerazenekar, a szalacsi Örökzöld Asszonykórus, a margittai Horváth János Társaság Vegyes Kórusa, az Érkeserűi Népdalkör, a székelyhídi Búzavirág Népdalkör, a Nyíradonyi Pávakör, a Székelyhídi Férfikórus. Mottót Sütő Andrástól kölcsönöztek: „Amíg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik”;. Elsőként a kórustalálkozók mindenkori műsorvezetője, Fekete Katalin, majd Béres Csaba polgármester és Szabó Ödön megyei RMDSZ ügyvezető elnök, képviselő köszöntötte a kórusokat. Székelyhídon hagyománya van annak, hogy az egyházi felekezetek vezetői is megtisztelik jelenlétükkel a kórustalálkozót, idén is így volt: Rákosi Jenő református esperes javasolta, adózzanak egy perces néma csenddel azoknak, akik örökre eltávoztak a kórusokból, majd közösen imádkozzanak. Ozsváth József katolikus plébános az éneklés közösségformáló erejéről beszélt, és arról, hogy a kapott talentumot kötelességünk kamatoztatni, mindenki örömére, és átadni az elkövetkező nemzedéknek. A köszöntések után sorra színre léptek a kórusok és mindannyian sikeres műsort mutattak be. A citerazenekarral az egész terem együtt énekelt. A házigazdák okleveleket adtak át a kórusvezetőknek. Mivel Katalin nap volt, kedves színfoltja volt a találkozónak, amikor a műsorvezetőt virággal és énekkel köszöntötték. A találkozó „második felvonása”; a központi étteremben volt, amikor a finom ételek és italok mellett a kórusok együtt énekelték a szép magyar nótákat.