2019. December 16.
Nem adhatsz lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be! Böjte Csaba mondása jegyében tartották meg idén is a karácsonyváró ünnepséget a gálospetri gyerekotthonban.
Bár nem volt olyan színpompás, mint a nyári ünnepség alkalmával, de rendezett, vendégváró arcát mutatta szombat délben a gálospetri Szentháromság Gyerekotthon kertje, amikor a támogatókat, segítőket, barátokat, munkatársakat a hagyományos karácsonyi ünnepségre várták. Az érkezőket két eléjük szaladó, ökölnyinél alig nagyobb kiskutya köszöntötte legelőbb, a bejárat mellett betlehem volt berendezve. A széksorokkal előadóteremmé változtatott ebédlőben helyet foglalókat – a megye több pontjáról és Magyarországról, természetesen nem üres kézzel érkezetteket – Kosza Erzsébet, a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozó otthont immár 9 éve vezető nevelő köszöntötte. Nagy örömnek nevezte, hogy ennyien összegyűltek idén is a hívó szóra, ami azt bizonyítja: sokan támogatják és szeretik őket. Az otthonban 25 gyereket/fiatalt nevelnek, ők éppen 25 félék, ezért nem könnyű a közös élet, de szeretettel és szívesen teszi hivatását, mivel maga is hasonló környezetből érkezett, mondta Kosza Erzsébet. Böjte Csabát, a dévai alapítvány vezetőjét idézve – “Mindenki nem szerethet minket sem, nem vagyunk egyformák” – utalt arra, hogy őt is érik “bizonyos bírálatok”, de számára a támogatók és a gyerekek szeretete a legfontosabb, amit címben idézett mondással támasztott alá (s ami Alex Tan szingapúri politikai aktivistától származik – szerz. megj.). Az ilyen találkozások nagy lelki táplálékot jelentenek az otthon minden lakójának, tette hozzá, fel is vezetve a gyerekek műsorát, mellyel mintegy köszönetet mondtak az egész éves támogatásért barátaiknak. Ebben a műsorban láthattuk megelevenedni a betlehemi történetet, majd a gyerekek sorra verseket mondtak, énekeltek, boldog karácsonyt pedig a legkisebb kívánt, hosszan tartó tapsot váltva ki a hallgatóság részéről, kiknek tagjai egyetértettek abban, hogy a gyerekek “megérdemlik az angyaljárást”.
Ennek lebonyolítója idén is Fellegi Kató, a dévai Szent Ferenc Alapítvány budapesti irodájának munkatársa volt, aki minden gyereknek névre szólóan, a kívánsága szerint összeállított csomagot adott át. Előzőleg elmondta: immár hat éve, hogy Böjte Csabánál olyan rajzokat és leveleket láttak, melyeken az otthonokban lakó gyerekek karácsonyi ajándék-vágyaikat jelenítették meg, abból adódott az ötlet, hogy lehetőség szerint váltsák valóra azokat. Ma már mintegy 1200 támogató segít ebben az “angyaljárásban”, ezekben a napokban két kamion járja Erdély északi illetve déli részeit, széthordva a csomagokat. “Nem tudom melyik csomagban mi van, de azt tudom, hogy a tárgyak mellett minden doboz telve van szeretettel”, fogalmazott Fellegi Kató, miközben rendre szólította a gyerekeket, akik egyik-másikánál nagyobb volt a csomag, amit átvett, mint ő maga. A vendégek között jelen volt Nyakó József érmihályfalvi polgármester, nem véletlenül, hiszen az otthonban nevelt gyerekek 80%-a a városból került oda. Az elöljáró rövid beszédében gyerekkorát idéző élménynek nevezte a látott műsort, illetve ahogyan eddig, úgy ezután is a város támogatásáról biztosította az intézményt, mely számára szerinte biztos hátteret jelent Böjte Csaba személye. “Ezek a gyerekek ilyen törődés mellett nem is nevezhetőek hátrányos helyzetűeknek”, vélte a polgármester, aki az érmihályfalvi Városháza szociális részlegének munkatársával, Bilatiu Anikóval adta át a maguk ajándékait. Ekkorra már töltött káposzta ínycsiklandó illata járta be a helyiséget, hiszen az ünnepség, mint minden évben, a vendégek és vendéglátóik közös ebédjével folytatódott.
(Bihari Napló)