A több mint másfél évtizedes hagyományt követve a margittai Horváth János Társaság idén, szeptember 17-én is megtartotta a kórusfesztivált. Az eseményt mindig a városnapok közelségében rendezik meg, ezzel is gazdagítva a kulturális rendezvények palettáját. Mivel a művelődési ház még nem készült el teljesen, a fesztiválnak a Strand vendéglő adott otthont. A házigazdákon kívül a Bihardiószegi Vegyes Kórus, az Érmihályfalvi Veres László Zsolt Városi Kórus és a Bartók Béla Citerazeneker, a helyi Gyöngyvetők Népdalkórus, a Monospetri Vegyes Kórus, a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus és a Székelyhídi Férfikórus vett részt a karénekesek seregszemléjén. Összességében 135 személy volt jelen.

Elsőként Szőke Ferenc, a HJT elnöke köszöntötte a kórusokat, a meghívott vendégeket és a hallgatóságot. Utóbbinak száma behatárolt volt, helyszűke miatt. Kiemelt tisztelettel és szeretettel köszöntötte a margittai fiatalok kórusát, akik tulajdonképpen a folytonosság zálogai. Gratulált felkészítőiknek – Deák Andrea, Juhos Márta -, akik azért dolgoznak, hogy ne szakadjon meg Margittán a karéneklés hagyománya. Ezt követően köszönetet mondott az anyagi támogatóknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a találkozó. A fesztivált megtisztelték jelenlétükkel Cseke Attila és Szabó Ödön parlamenti képviselők, Pocsaly Zoltán polgármester, Bradács Alíz és Árkosi Antal RMDSZ elnökök, valamint a kulturális civil szervezetek képviselői. A kórusok döntő többségében idén népdalokat adtak elő, de kórusművek is elhangzottak. A műsorvezető, vagy a kórusvezetőjük mutatta be röviden a kórusok tevékenységét, megalakulásuk történetét. Ez főként a hallgatóság miatt történt, hiszen a kórusok már ismerik egymást és tagjaik között baráti kapcsolatok alakultak ki. Tulajdonképpen olyanok ők, mint egy nagy család. A szervezők nevében mindegyik kórusnak emléklapot nyújtott át Horváth Sándor alelnök. A fellépések után egy perces néma főhajtással emlékeztek meg azokról a kórustagokról, akik nem lehettek jelen, mert idéntől az “égi karban” énekelnek: Marosi Zoltán Margittáról és Szabó József Székelyhídról. A megemlékezés után elfogyasztották a vacsorát, de nem „szárazon”;, hanem jóféle pálinkákkal, borokkal és főként szép magyar nótákkal kísérve. Nincs annál szebb, mint amikor 135 torokból egyszerre szól a népdal, a magyar nóta, a himnuszok. A zenei kíséretet a társaság állandó harmonikása, Tóth Dániel biztosította. Jól szervezett, jó hangulatú, néha megható találkozó volt, melyen a vendégek sem fogták vissza magukat, aktívan bekapcsolódtak az éneklésbe, mulatásba.

Képek és szöveg: Szőke Ferenc