A népes csapat izgatottan, tele lelkesedéssel indult útnak, olyannyira, hogy még az előttük álló hosszú út sem vette el a kedvüket. A végállomás a Gyimesek szívében található Gyimesfelsőlok volt, de útközben a csapat még megcsodálhatta a segesvári várat is. Este lett, mire elértük a szálláshelyet, de már az odáig vezető táj szépsége is kárpótolta a kirándulókat. A Gyimes vidékének mesebeli szépsége egyedülálló, lakossága, a gyimesi csángók a XVII. századtól kezdve a csíki községekből menekültek ide a szolgaság, katonaság elől. A szállást a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római-Katolikus Gimnázium biztosította, mely 1993-ban épült Berszán Lajos esperesnek köszönhetően.

Az érkezés utáni nap a csapat felkerekedett, hogy ellátogasson egy különleges helyre, az ezeréves határhoz.

Gyimesbükknél található az ezeréves határ, ott ér véget az ország, mely valamikor a régi Magyarországot jelentette. Áthaladva a Tatros vize felett, már Bákó megyében járunk. Gyimesbükk határállomás volt, nosztalgiázva tekinthetjük meg itt a Monarchia korabeli Magyarországot felidéző vasútállomás épületét. A csapat megküzdött a Rákóczi-várba vezető 134 lépcsőfokkal, így fentről láthatta a patakot, a hidat, amely valamikor Magyarország és Moldva határát képezte. Felemelő, különleges érzés volt ez felnőtt és gyermek számára egyaránt. Megnézhettük a vasúti múzeumot is, sőt maga Bilibók Ágoston (nyugdíjas vasutas) mutatta be azt nekünk, akinek a gyűjteménye képezi a múzeum anyagát. A magyar korona alakú kőnél a 70 mihályfalvi koszorút helyezett el, majd közösen elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. Emlékezetes, különleges pillanatok voltak ezek, az ott töltött idő beleírta magát az emlékezetünkbe, a szívünkbe.

Harmadik nap ismét felkerekedtünk, és megcsodáltunk néhány székelyföldi nevezetességet: voltunk Csíksomlyón a kegytemplomban, majd megnéztük a helyet, ahol a búcsút szokták tartani. Később Csíkszeredában sétáltunk, majd onnan a Szent Anna-tóhoz vettük az irányt. A hely szépsége ismét elvarázsolta a társaságot, a Hargita hegységgel körülölelt tó láttán szinte elhittük a felidézett legendát, majd egy kis fürdőzés után megváltunk a tájtól.

A negyedik nap reggele már pakolászás közben találta a csapatot, hiszen haza kellett indulni. Búcsút vettünk Székelyföldtől, de még megálltunk Székelyudvarhelyen egy kis strandolásra, hogy aztán késő éjszaka fáradtan, de nagyon sok kellemes élménnyel, emlékkel gazdagodva érkezzünk haza. Négy nap alatt 1300 km-t tettünk meg, melynek során látványosságokban nem volt hiány.

Reméljük, hogy a gyerekek megtalálták a nekik tetszőt a kirándulás alatt, és kellemes emlékként raktározzák el ezt a kirándulást.