Az Egészségügyi Szociális Központban idén is megemlékeztek az Idősek Világnapjáról. Hétfőn délben a klubteremben gyülekeztek az intézmény lakói, akik nem szobájukhoz kötöttek, illetve az alkalmazottak és a meghívottak. Most is rövid műsorral kezdődött az esemény, mely előtt Gábor Éva tanítónő, az RMDSZ-Nőszövetség alelnöke osztott meg néhány, az alkalomhoz kapcsolódó gondolatot. Például azt, hogy az idősekre ne csak ezen a napon gondoljunk, hiszen akik megteremtették életünk mindennapjainak lehetőségét, azok minden nap megérdemlik a hálát. A továbbiakban a III. C. osztály kisdiákjai – Aszalós András, Balázs Fruzsina, Belényesi István, Karsai Kristóf, Sághi Csanád, Stéfán Nóra – verseket szavaltak, illetve a Nagymami című dalra egy koreográfiát mutattak be. Utóbbit még közvetlenebbé tette a becsúszott technikai malőr, amitől a spontaneitás hatására kedvesebbé vált az egész produkció.
A megjelenteket Csűri József igazgató köszöntötte, egyebek mellett arról szólva, hogy szeretettel gondolunk azokra, aki egy élet tapasztalatait tudják a hátuk mögött, de nem csak a világnapon, hanem minden nap kötelességünk gondoskodni róluk.
Nyakó József polgármester az intézményben dolgozók munkáját is megköszönte, mely szerinte rendkívül nagy alázatot és türelmet igényel. Hozzátette: az önkormányzatnak a város minden idősére kell gondolnia és mivel sajnos nagyon nagy igény van rá, tervezik az intézmény bővítését, a mostani épület melletti ingatlan megvásárlásával. (Arról az épületről van szó, melyben nemrég egy magánvállalkozás működött, hajdan pedig az egykori Állami Gazdaság – Gostat – gyűlésterme volt.)
Dr. Turucz Mária tanácsos, a nőszervezet elnöke azt kívánta az otthon lakóinak, hogy tudják megtalálni mindennapjaikban az örömet, az ő arcukon is jelenhessen meg a gyerekeknél tapasztalt mosoly.
Karsai Attila alpolgármester Müller Péter idézte: “Ősi és érett kultúrákban az öregeket nem azért tisztelték, mert ‘fáradságos életükkel kiérdemelték’, nem is abból a józan előrelátásból, hogy ‘egyszer én is öreg leszek, s milyen jó lesz, ha nem hajítanak majd a szemétre’, hanem azért, mert a lélek még érzékenyebb volt, a szellem nyitottabb, s az öregember, óriási élettapasztalatával, olyan értékeket jelenített meg, amely a fiatalabbak számára vonzó és kívánatos volt! (…) Az öregember akkoriban nem teher volt, hanem felbecsülhetetlen érték: nem azt nézték, milyen mulandó teste, hanem hogy ki lakik benne!” Úgy vélte, az intézmény biztonságot jelent a benne lakóknak, éppen ezért az önkormányzat további támogatását ígérte, egy idevágó Teréz anya idézettel támasztva alá ezt: “A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.”;
A rövid ünnepség végén, meglepetésként, a vendég hölgyek virágcsokrokat, az otthon lakói (azok is, akik szobájukhoz, esetleg ágyukhoz kötötten élik napjaikat) édesség és gyümölcs csomagokat kaptak.