2019. February 25.
Az igazi jó bulik még mindig a retró zenékre alakulnak ki, osztotta meg tapasztalatát olvasóinkkal az érmihályfalvi Koczkás Zsolt, aki már több mint 15 éve zenél lakodalmakban.
Egy lakodalom (illetve más összejövetelek) hangulatát döntően befolyásolja, hogy milyen ott a zene. Sokan vannak, akik az élő zenére esküsznek, hiszen a zenész, aki érti a szakmáját, a társaság reakcióiból, összetételéből már tudja: milyen zene lesz a nyerő, mit is kell a mulatságban résztvevő “talpa alá húzni”. Hogy az érmihályfalvi(ként számon tartott) KocImix együttes igencsak értheti ezt a szakmát, arra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy egyik kezünk ujjai is soknak bizonyulnak megszámlálni, hány szabad hétvégéjük lesz az idei lakodalmas szezonban. Az együttes története 2003-tól íródik, tudtuk meg Koczkás Zsolttól. Bár nincsenek zenei tanulmányai, a zenéléshez mindig is vonzódott, az említett esztendőt megelőzően baráti körben muzsikálva szerzett tapasztalatokat, amiket aktív pályára állása után, az érkörtvélyesi Kovács Zoltánnal duót alkotva kamatoztatott. Ő maga szintetizátoron, társa gitáron játszott. Egy idő után társult hozzájuk az a Virág Ödön, aki nem csak helyben, de a környéken is elismert zenész volt, utolsó tagjaként annak az elismert cigányzenész-generációnak, kiket a mostani idősek, de a középgeneráció is ismerhetett még. Utóbbi szaxofonnal egészítette ki a hangzást néhány évig, míg megrendült egészségi állapota engedte. A trió felbomlása után Zsolt egy igen rövid ideig egyedül próbálkozott, de hamar rájött, hogy “egyedül nem megy”, bármilyen profi felszerelése volt már akkor, és 2008-ban társult a szalacsi Vetró Imrével (gitár), így alakult ki a zenekar fantázianeve is, egyikük becenevéből és másikuk keresztnevéből.
A lakodalmas szezon “sűrűje” áprilistól, májustól akár novemberig is eltart, de adódhatnak “szükséghelyzetek” is bármikor. A legtöbb lakodalmuk eddig egy éven belül 25 volt, ami nem kevés, de ennél többet is jegyeznek más zenekarok, ám nekik elvük, hogy egy hétvégén egy bulit vállalnak, szerintük a több ugyanis már a minőség rovására menne, magyarázta Koczkás Zsolt. Hozzátette: egy zenekar stílusát a zenészek adják, az ízlésük, a hangszerelés, hiszen a technikai lehetőségek mindenki számára egyenlőek lehetnek. A KocImix “védjegye”, hogy a zene mintegy hagyományos “ízét” tolmácsolják, kihasználva a szintetizátor adta lehetőségeket, a hangszerelésben jelen van például a hegedű, a szaxofon. Télen, amikor van szusszanásnyi idő, van alkalom a repertoár, a hangszerelés frissítésére is, hiszen a muzsikus is folyamatosan tanul, ha ad magára. Új zenéket, értjük alatta az új slágereket, csak akkor tanulnak meg, ha azok beleférnek a zenekar stílusába. De mi van, ha a publikum az egynyári slágereket is szeretné? Természetesen azokat is megkapja, de a maguk részéről arra nem fektetnek nagy hangsúlyt. “Az igazi jó bulikat még mindig a retró slágerekre lehet nyomni”, osztotta meg tapasztalatát Koczkás Zsolt, aki azt is elárulta, hogy egy jó buli a zenészt is magával ragadja, feltölti energiával, és nem fásul bele a szórakoztatásba, a fizikai terheléshez pedig hozzá lehet szokni. Ismertségükről leginkább a Nagyvárad-Debrecen-Margitta háromszögben lehet beszélni, de ha a végleteket nézzük, zenéltek már Kolozsváron és Budapesten is.