“Egy jó buli a zenészt is magával ragadja”

“Egy jó buli a zenészt is magával ragadja”
2019. February 25.
Az igazi jó bulik még mindig a retró zenékre alakulnak ki, osztotta meg tapasztalatát olvasóinkkal az érmihályfalvi Koczkás Zsolt, aki már több mint 15 éve zenél lakodalmakban.
/vlm/Image/Show/84/
Egy lakodalom (illetve más összejövetelek) hangulatát döntően befolyásolja, hogy milyen ott a zene. Sokan vannak, akik az élő zenére esküsznek, hiszen a zenész, aki érti a szakmáját, a társaság reakcióiból, összetételéből már tudja: milyen zene lesz a nyerő, mit is kell a mulatságban résztvevő “talpa alá húzni”. Hogy az érmihályfalvi(ként számon tartott) KocImix együttes igencsak értheti ezt a szakmát, arra mi sem jobb bizonyíték, mint hogy egyik kezünk ujjai is soknak bizonyulnak megszámlálni, hány szabad hétvégéjük lesz az idei lakodalmas szezonban. Az együttes története 2003-tól íródik, tudtuk meg Koczkás Zsolttól. Bár nincsenek zenei tanulmányai, a zenéléshez mindig is vonzódott, az említett esztendőt megelőzően baráti körben muzsikálva szerzett tapasztalatokat, amiket aktív pályára állása után, az érkörtvélyesi Kovács Zoltánnal duót alkotva kamatoztatott. Ő maga szintetizátoron, társa gitáron játszott. Egy idő után társult hozzájuk az a Virág Ödön, aki nem csak helyben, de a környéken is elismert zenész volt, utolsó tagjaként annak az elismert cigányzenész-generációnak, kiket a mostani idősek, de a középgeneráció is ismerhetett még. Utóbbi szaxofonnal egészítette ki a hangzást néhány évig, míg megrendült egészségi állapota engedte. A trió felbomlása után Zsolt egy igen rövid ideig egyedül próbálkozott, de hamar rájött, hogy “egyedül nem megy”, bármilyen profi felszerelése volt már akkor, és 2008-ban társult a szalacsi Vetró Imrével (gitár), így alakult ki a zenekar fantázianeve is, egyikük becenevéből és másikuk keresztnevéből.
A lakodalmas szezon “sűrűje” áprilistól, májustól akár novemberig is eltart, de adódhatnak “szükséghelyzetek” is bármikor. A legtöbb lakodalmuk eddig egy éven belül 25 volt, ami nem kevés, de ennél többet is jegyeznek más zenekarok, ám nekik elvük, hogy egy hétvégén egy bulit vállalnak, szerintük a több ugyanis már a minőség rovására menne, magyarázta Koczkás Zsolt. Hozzátette: egy zenekar stílusát a zenészek adják, az ízlésük, a hangszerelés, hiszen a technikai lehetőségek mindenki számára egyenlőek lehetnek. A KocImix “védjegye”, hogy a zene mintegy hagyományos “ízét” tolmácsolják, kihasználva a szintetizátor adta lehetőségeket, a hangszerelésben jelen van például a hegedű, a szaxofon. Télen, amikor van szusszanásnyi idő, van alkalom a repertoár, a hangszerelés frissítésére is, hiszen a muzsikus is folyamatosan tanul, ha ad magára. Új zenéket, értjük alatta az új slágereket, csak akkor tanulnak meg, ha azok beleférnek a zenekar stílusába. De mi van, ha a publikum az egynyári slágereket is szeretné? Természetesen azokat is megkapja, de a maguk részéről arra nem fektetnek nagy hangsúlyt. “Az igazi jó bulikat még mindig a retró slágerekre lehet nyomni”, osztotta meg tapasztalatát Koczkás Zsolt, aki azt is elárulta, hogy egy jó buli a zenészt is magával ragadja, feltölti energiával, és nem fásul bele a szórakoztatásba, a fizikai terheléshez pedig hozzá lehet szokni. Ismertségükről leginkább a Nagyvárad-Debrecen-Margitta háromszögben lehet beszélni, de ha a végleteket nézzük, zenéltek már Kolozsváron és Budapesten is.